Novemberben a koraszülöttekre figyel a világ, hiszen 17-én ünneplik a világnapjukat. Dr. Luczky Zita neonatológussal, a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórház szülészetének osztályvezető főorvosával beszélgettünk a korababákról, a koraszülésekről, a szatmári állapotokról.

Mivel világviszonylatban november 17-én ünneplik a koraszülötteket, az egész novemberi hónapban egyre több figyelmet kapnak a korababák, a kis harcosok szülei, azon civil szervezetek, amelyek ezeknek a kis jövevényeknek a jogaiért harcolnak. Annak ellenére, hogy a szülések kb. 10 százaléka koraszülés, a közvélemény még mindig megbélyegzi a korababákat, szüleiket, s legtöbb esetben ahelyett, hogy segítenének az amúgy sem könnyű élethelyzetet átélt családoknak, a „megmondogatásokkal”, az abszurd kérdésekkel csak rosszat tesznek. Dr. Luczky Zita neonatológussal beszélgettünk a korababákról, a koraszülésekről.

— Mi a kötelező eljárás, ha koraszülés gyanúja áll fenn?

— Először is tisztáznunk kell, hogy hazánkban a szülészeteket kategóriákba sorolják, a legmagasabb a 3-as számú, mi, a Szatmár megyei kórház azonban kettes számú szülészet vagyunk. Ez azt jelenti, hogy 1500 gramm feletti gyerekeket tarthatunk itt és azokat, akik legalább a 32. terhességi hét után születnek. Az ettől kisebb babákat a szabályzatnak megfelelően a 3-as fokozatú központba küldjük. Mi Nagyváradhoz tartozunk, így elsősorban oda küldjük a korababákat, de ha ott nincs hely, akkor Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre irányítjuk őket. Ez a besorolás a felszereltség miatt nagyon fontos, hisz meg van adva egy bizonyos felszereltség, amivel egy ilyen kórház rendelkezik, s tudni kell, hogy ezek a gépek és a gyógyszerek nagyon sokba kerülnek. Nekünk megvan az, ami egy kettes fokozatú szülészethez kell. Az ideális az lenne, ha minden gyermek még az édesanyja hasában, in utero kerülne el, így már amikor megszületik, a maximális ellátást lehetne biztosítani neki. És itt elsősorban a légzőrendszer érettségére kell gondolni, mert a 30. várandóssági hét alatt nincs teljesen kifejlődve a légzőrendszer, és szükséges vagy a gépi lélegeztetés, vagy egy olyan, ún. felületaktív anyagnak, a szulfatensnek a beadása, amely ahhoz kell, hogy nyitva tartsa a légzőhólyagokat, és tudjon a gyerek szuszogni. Egy ilyen készítmény egyetlen kicsi adagjának — melyből egy gyereknek egy alkalommal kettőt kellene beadni — az ára 1000–1500 lej. Ezt egy államilag támogatott programból finanszírozzák, és csak a harmadik fokozatú szülészetek kapják meg. Nekünk is van ilyen anyagunk, amit a kórház vett meg, de persze nagyon kis mennyiségben, arra az esetre, ha nálunk születik meg a baba, és amíg el tudjuk küldeni a magasabb fokozatú kórházba, be tudjuk adni neki. Ezt a készítményt ideálisan a gyerek életének első fél órájában kell beadni, s akkor itt helyben is meg tudja kapni. Azért is lenne fontos, hogy még az anyaméhben juttassuk el a magzatot arra a helyre, ahol a megfelelő ellátást tudják majd biztosítani, mert bár jól meg van szervezve országos szinten a koraszülöttek szállítása, kevés a speciális szállítási eszköz, és akár órákat is várnunk kell. A szigorú szabályzat értelmében, ha koraszülöttünk van, akkor a hármas fokozatú központból kell küldjenek érte vagy speciális mentőautót, vagy mentőhelikoptert. És a gond az szokott lenni, hogy kevés van belőlük az országban, általában el vannak foglalva, és a súlyos esetek élveznek elsőbbséget. Náluk az is fontos, hogy mennyit kell várni, nem napokról, hanem órákról van szó. Ilyen szempontból nehéz a korababák szállításának megoldása.

— Külföldön is hasonlóképpen történik a koraszülöttek ellátása?

— Magyarországon is úgy van például megoldva, hogy van egy speciális koraszülött-mentőszolgálat. Ez például Franciaországban, Svájcban vagy Angliában államilag fenntartott rendszer, ami nagyon jól működik. Magyarországon pedig részben állami, részben magánkezdeményezés, és szintén jól működik. Ott tényleg zökkenőmentesen meg van szervezve. Van egy speciális sárga mentőkocsi, és arról mindenki tudja, hogy koraszülöttet szállít. Csak érdekességként említem meg, hogy Franciaországban nagyon figyelnek arra, hogy in utero legyen elküldve a baba, s az, hogy nem a legmagasabb kategóriájú szülészeten jön világra a gyermek, tényleg csak véletlenül történhet meg. Szintén nagy jelentősége van ott a terhesség nyomon követésének, ami nálunk nincs meg, mert az esetek 90 százalékában a koraszülöttek olyan terhességből származnak, amelyek nincsenek nyomon követve. Azért nem ott születnek meg a babák, ahol kell, mert amikor a várandós nők jönnek, akkor már szülni jönnek, és már nincs időnk továbbküldeni őket.

— Szatmárnémetiben is találkoztak olyan esettel, amikor csak szülni ment be az anyuka, de vizsgálatokra nem járt?

— Igen. Nemrég volt két ilyen esetünk, amikor egy 1,2 kilogrammos és egy 900 grammos gyerek született. Az 1,2 kilogrammosat itt tartottuk, a kisebbet elküldtük. Mind a kettő roma kisebbséghez tartozó anyuka, és amikor bejöttek, már nem volt mit tenni. Itt tartunk jelenleg. Az utóbbi időben nagyon szigorúan veszik az előírások betartását, egyre több az orvosi per, ezért nagyon vigyáz mindenki. Régen, amikor én idekerültem, 2008-ban ez még csak döcögött, nagyon nehéz volt elküldeni a korababákat a hármas szülészetekre, és akkor bizony a kisebb súlyú gyerekeket is itt tartottuk. 750 grammos volt a legkisebb baba, akit még itt tartottunk, és ő is életben maradt. 90 százalékos sikerességi arányunk volt a korababák túlélését tekintve. Sokkal nagyobb kihívás volt nekünk. Ez a rendszer nekünk egy kicsit kényelmes, szakmai szempontból nem a legjobb, de a szabályokat muszáj betartani. Kevesebb felszerelésünk volt, és sokkal több korababát itt tartottunk. Mára már jól állunk a gépekkel, felszerelésekkel.

— Romániában az anyukák bent tartózkodhatnak a korababákkal a kórházban. Más országokban is hasonlóan működik a rendszer?

— Romániában egyelőre ez egy nagyon nagy előny, míg az állam rá nem jön, hogy mennyire költséges. Már Magyarországon és a többi nyugati országban sincs erre lehetőség. Itthon, amíg a gyerek bent van a kórházban, addig a szülő ott maradhat vele, kap ellátást, végül is ez ennivalót jelent, és van hol aludjon. Végig ott ülhet vele. Nálunk ez azért is van így, mert nincsenek tejbankok. Elvileg otthon kellene fejnie magát az anyukának, úgy kellene behoznia a tejet, amit nekünk kellene ellenőriztetnünk, és aztán adhatnánk a babának. Ez nálunk nem működik, ezért lehetnek bent az anyukák a kórházban a gyerekek mellett. Itt, Szatmárnémetiben is van erre külön kialakított kórtermünk.

— Mi idézi elő leginkább a koraszüléseket?

— 10–15 százalékban genetikai hajlam. Tehát van, akinek hajlama van rá, de az esetek jelentős többségében fertőzések vagy az anyának valamilyen problémája vezet a koraszüléshez. Nagyon gyakran fordul elő azoknál az anyukáknál is, akik nem figyelnek magukra, nincs mit egyenek, dolgoznak, hidegben ülnek.

— A szülések hány százaléka végződik koraszüléssel?

— A Szatmár megyei kórházban évek óta a szülések 10 százaléka koraszülés, ez jelenleg azt jelenti, hogy ebben az évben kb. 175 koraszülött látott napvilágot Szatmáron.

— A koraszülöttek esetén nagyon fontos az utánkövetés. Ez hogy működik Szatmárnémetiben?

– A koraszülött-utánkövetéses programok a 3-as fokozatú szülészeteken állami finanszírozásban részesülnek. Sajnos nálunk még kicsit akadozik az utánkövetés, ez még nincs megszervezve szatmári szinten hivatalosan, államilag. A hármas fokozatú központokban erre van külön alap, az egészségügyi minisztérium erre külön ad pénzt. Ún. follow-up program kellene működjön, amelyben szemészeti, neurológiai, mozgásterápiai és hallásvizsgálat kellene hogy legyen. Nálunk is működik, de úgy, hogy mi mondjuk meg, hogy ekkor és ekkor ide és ide tessék menni, viszont azt senki nem ellenőrzi, hogy tényleg el is megy-e a szülő gyerekével.

A civil szervezetek vizsgálataira küldjük szatmári szinten a gyerekeket szüleikkel. A 3-as fokozatú szülészeten erre külön kapnak pénzt, és a kórház keretében belül vissza kell vinni alkalomszerűen kontrollra a korababákat.

Amit már mi is el tudunk végezni a kórházban, az a hallásvizsgálat, ettől az évtől kaptunk megfelelő gépet. A szemészet olyan, hogy megbeszéljük a szemészekkel, és akkor ők megnézik a gyereket. Mi is Nagyváradhoz tartozunk, erre van külön ingyen mentő, amelyik elviszi a gyereket Nagyváradra a szemészeti vizsgálatra. Ezt 2018-tól vezették be, és jól működik. Mi kell a kórházból előjegyzésbe vegyük, s aztán hazamegy a mentő, és elviszi a gyereket a szükséges vizsgálatra Nagyváradra. Ez teljesen ingyenes. Ami teljesen a civil szervezeteken keresztül működik nálunk, az a neurológiai része a dolognak, ebben az az egyedüli rossz, hogy nem tudjuk ellenőrizni, hogy tényleg elment-e a szülő a gyerekkel. A mozgásfejlődéssel is ugyanez a helyzet. S a szakemberek azt mondják, hogy ezen a területen sokkal jobban dolgoznak nálunk, mint pl. Nagyváradon vagy Kolozsváron. A Szent József Rehabilitációs Központból érkező visszajelzések alapján kiderült, hogy csak a fele megy el azoknak a szülőknek, akiket mi elküldünk. Az ilyen kicsi gyerekekkel leginkább a Szent József Rehabilitációs Központban foglalkoznak, a Boldog Scheffler János Központban a kicsit nagyobb gyerekek ellátása biztosított. Én igyekszem odafigyelni arra, hogy elmondjam az anyukának, hova kell mennie, milyen lehetőségei vannak, s ha lehet, én jegyeztetem elő, és úgy megy el a kórházból, hogy már időpontja van a megfelelő szakemberhez.

— Hogyan látja a koraszülöttek ellátását?

— Ha azt nézzük, sokat fejlődtünk szatmári viszonylatban, műszerezettség szintjén rengeteget, össze sem lehet hasonlítani a tíz évvel ezelőttivel. Igények szintjén is fejlődtünk, sokkal keményebb és sokkal szigorúbb szabályok szerint dolgozunk. Az egyedüli hiányérzet az, hogy ellátás szempontjából régen sokkal több mindent csináltunk, mert nálunk maradtak a korababák, most pedig küldjük őket a 3-as szülészetre. Szakmai fejlődés szempontjából most nincsenek olyan kihívások, mint évekkel ezelőtt.

Sógor Beáta