Hagyományosan szabadtéri főhajtásra  hívta az érdeklődőket, irodalomszeretőket az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület július 2–án, Szilágyi Domokos születésének 86. évfordulóján. 

 
A Ravensburg sétánybeli parkban, „nagy házak kicsi árnyékában”, Szisz mellszobra előtt Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa köszöntötte az egybegyűlteket,  felidézve, hogy több mint három évtizede, 1993 óta szervezik a megemlékezéseket Szilágyi Domokos szellemi szülővárosában. Mint mondta, az 1989–es romániai változásokat követően Szatmárnémetiben a Szilágyi Domokost ábrázoló mellszobor volt az első köztérre került, ott felavatott magyar vonatkozású műalkotás, ugyanakkor  a ma már országhatárokon túl is jól ismert és értékelt Kolozsi Tibor első köztéri alkotása is — amelyet először Kovács Albert lázári kőfaragó műkőből kivitelezett, majd megrongálását követően „helyreállítás” címszó alatt bronzból öntették ki Marosvásárhelyen, de felidézte a mellszobor elhelyezési engedélyeztetésének „sarokba szorító” történetét is. 
Üdvözlő szavait követően Szökőcs Zsuzsanna pedagógus irodalomtörténészek és –kritikusok gondolataiból idézve elevenítette meg Szilágyi Domokos besorolhatatlan, de még inkább beskatulyázhatatlan lényét, műfordításait, „ember fölötti tragédiáját”, ahogy azt anno Pomogáts Béla irodalomtörténész summázta – közben pedig a Harag György Társulat tagjai, Budizsa Evelyn és Szabó János Szilárd színművészek tolmácsolták Szilágyi Domokos verseit, majd a főhajtás zárásaként a résztvevők elhelyezték virágaikat a szobor talapzatánál.

Szabó Kinga Mária 

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!