A nagykárolyi Adrian Bucureştean USL-s tanácsos felszólalásában a február 11-i tanácsülésen akár a magyar-román-sváb együttélést is veszélyeztető kijelentéseket tett. Az ürügy egy könyv volt, aminek a magyar vonatkozásai is több kivetnivalót tartalmaznak.

Rendkívüli ülésre ültek össze tegnap délután a nagykárolyi tanácsosok. Az esemény apropójául az szolgált, hogy az alig másfél héttel ezelőtti összejövetelen nem sikerült dűlőre jutniuk egymással az adók emelését illetően. A kérdéssel kapcsolatos állásfoglalások most elmaradtak, a korábbi nézeteltérések az RMDSZ-s és USL-s tanácsosok között elsimultak, hiszen alig pár perc alatt fogadták el az adóemelésre vonatkozó határozattervezetet. Kiegészítve 13 százalékkal a korábban (tavaly novemberben) jóváhagyott emelést, elérték a kormány által kért 16 százalékot. Azok a nagykárolyiak, akik ez év januárjában befizették adójukat, kiegészítésre felszólító levelet kapnak majd a helyi adóügyi irodától. A különbözet kifizetésénél a továbbiakban is érvényes lesz a tízszázalékos kedvezmény március végéig.

A rendkívüli ülés végén, a „Különfélék” kategóriájába tartozó felszólalások során Adrian Bucureştean USL-s tanácsos kért szót. A tanácsos már hónapokkal azelőtt jelezte, hogy észrevételei vannak egy bizonyos témával kapcsolatban, és a legutóbbi rendkívüli ülésen külön kérte, hogy felszólalhasson.

A tanácsos előrebocsátotta, hogy felszólalásával nem kíván etnikai indulatokat gerjeszteni, mindössze felháborítónak és sértőnek érzi, hogy egy, a városban tevékenykedő, kulturális tevékenységeket felkaroló magyar egyesület is részese lett egy olyan útikönyv kiadásának, melyben a románságot sértő mondatok láttak napvilágot. A szóban forgó könyv a „Szatmári legendák útja” címet viseli, és összeállításáért a Szatmár Leader Közhasznú Egyesület felel, romániai partnerként pedig szerepel benne a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület.

Irodalmi pontatlanságok is jellemzik

Mint kiderült, a „Szatmári legendák útja” című, európai uniós pénzalapokból finanszírozott mű aligha kerül majd be a „Két ország, egy cél, közös siker” mottóval fémjelzett sikertörténetek sorába. A román tanácsos a kötetben szereplő, a románságra nézve pejoratívnak ítélt kifejezéseket, fogalmazásokat sérelmezte felszólalásában. (A kötet egyébként a „Szatmári legendák útján” című projekt keretében látott napvilágot, a Magyarország-Románia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007—2013 keretében, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával, és magyar, román, angol, német nyelvű írásokat tartalmaz.) Az útikönyv-funkciót betöltő kötetnek már a magyar nyelvű része is több esetben adhat okot arra, hogy a szélesebb körű általános műveltséggel rendelkező olvasó összevonja a szemöldökét, elég példának megemlítenünk, hogy az „Irodalom” alcímmel ellátott fejezetből egyszerűen kifelejtették Ady Endre nevét. Az ilyen és ehhez hasonló pontatlanságok és a szakértelmet, valamint az igényességet figyelmen kívül hagyó szerkesztés remek okot szolgáltattak arra, hogy az országban manapság egyre divatosabbnak számító nacionalista felhangoknak teret biztosítsanak.

Bucureştean nehezményezte, hogy a magyarság és a románság között hatalmas különbségeket tesznek a kötet összeállítói, előbbiek javára. A románokat csak oláhoknak említik, akik békések, jóindulatúak, viszont elmaradottak és civilizálatlanok. A svábokat szorgalmas, dolgos, összetartó népként írják le, kiemelve, hogy a sváb „férfija esetlen, az asszonya a széptől bizony elég távol esik”. A tanácsos a felolvasását követően idézte dr. Doru Radosav egyetemi történészprofesszor könyvvel kapcsolatos észrevételeit, majd közölte, hogy az USL megyei és EP-képviselői megtették a szükséges lépéseket az Európai Uniónál a pályázattal elnyert pénzek visszatérítésére vonatkozóan. Ugyanakkor felkérte Kovács Jenő polgármestert, hogy mint a helyi RMDSZ-szervezet elnöke (a szervezet irányítása alá tartozik a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület) nyilatkozzon az elhangzottakkal kapcsolatban, és kérjen elnézést az érzelmeikben megsértett románoktól.

A polgármester elmondta, nem a nagykárolyi egyesület felelt a könyv összeállításáért, és még mindig átkozza a napot, melyben rábólintott a projektben való részvételre, arról nem is beszélve, hogy a Bucureştean által idézett részek zömében az 1855 és 1928 között élt Bársony István (aki a gyermekkorát és középiskolás éveinek egy részét Nagykárolyban töltötte) visszaemlékezéseiből származnak. Azaz: idézetek. „Nincs szó mindarról, amit most megpróbálnak mindebbe belemagyarázni, senki nem akarta a románságot sértegetni. A tanácsnak pedig végképp semmi köze ehhez a történethez” — hangsúlyozta Kovács.

Vénig Gabriella tanácsos, az érintett nagykárolyi egyesület tagja, a projekt kivitelezésének aktív résztvevője hozzászólásában csak annyit mondott, hogy a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület mint partner vett részt a projektben, az irányítás a magyar félhez tartozott. Hozzátette, hogy az általuk összeállított tájékoztató füzetben senki nem találna kivetnivalót. Ugyanakkor feltette a kérdést, hogy a román tanácsostársai mit tettek volna egy hasonló esetben, elutasították volna az együttműködést?

Az üggyel kapcsolatos képzeletbeli „labdát” még néhány hozzászóláson keresztül passzolgatták a felek egymás között. Summa summarum kiderült, hogy a 21. század európai uniós civilizált világában is lehet nacionalista kérdést gerjeszteni egy olyan együttműködésből, amelyből jó is kisülhetett volna, így azonban minden érintett csak keserű szájízzel gondol majd rá. Legközelebb talán a Nagykároly és Vidéke Kulturális Egyesület képviselői is gondolnak minderre, mielőtt rábólintanak arra, hogy egy olyan könyvben szerepeljen a nevük, melynek tartalma és összeállítása sok kívánnivalót hagy maga után magyar szempontból is, arról nem is beszélve, hogy figyelmetlenségük mennyire hátrányosan érintheti azokat, akiknek kulturális képviseletét felvállalták.