Higyed Gyöngyi három szatmárnémeti kórus – a Szatmári Református Egyházmegye Lelkészkórusa, a Református Gimnázium Gyermekkórusa és a Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület Kórusa – karnagya. Az alábbiakban vele beszélgettünk.

— Hogyan lett vallás- és zenetanár, mi késztette arra, hogy ezt a pályát válassza?

— A Szatmárnémeti Zeneművészeti Iskola zenetagozatán, zongora szakon végeztem az I-VIII. osztályt (a jelenlegi Zene- és Képzőművészeti Líceum), s mivel Szatmárnémetiben nem volt zene szakos középiskola, a Mihai Eminescu Líceumban érettségiztem. Helyettes óvónőként dolgoztam mindaddig, amíg Nagyváradon beindult a vallástanári szak. Tudni kell, hogy én lelkipásztornak készültem, de helyhiány miatt erről az álmomról lemondtam abban a reményben, hogy a vallástanári munka is a lelkipásztoréhoz hasonló szolgálat. Noha a 89-es fordulat után engem is behívtak az úgynevezett százas évfolyamba előző felvételi eredményem kapcsán, maradtam a megkezdett vallástanári szakon. Később a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem vallástanári szakán folytattam tanulmányaimat. Ezen a pályán kezdtem el tevékenységemet, majd néhány év múlva jelentkeztem a budapesti kántorképzőre, amit sikeresen elvégeztem, orgonista-kántor és karmesteri diplomát szereztem.

— Mindezzel nem érte be. Mi volt a folytatás?

— Itthon tovább folytattam a vallástanári feladataimat a Ion Creangă Általános Iskolában, közben katedrakiegészítő órákat kaptam a Református Gimnáziumban. Ez alatt az idő alatt 2005-ben jelentkeztem a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia Zenepedagógia szakára, amit 2008-ban elvégeztem, 2010-ben ugyanitt tettem le a mesteri fokozati vizsgát. Nagyon szeretek az emberekkel, a gyerekekkel dolgozni, a pedagógusi munka végigkíséri az egész életemet. Már kicsi koromban nagyon szerettem énekelni. Legelőször otthon találkoztam a népdallal és az egyházi énekkel. Édesanyám, aki szászrégeni származású, egy tízgyermekes családban nőtt fel, ahol a fiútestvérek valamennyien tagjai voltak a szászrégeni fúvószenekarnak. Talán a zenei vénát innen is örökölhettem.

— Mi jelent Önnek a zene?

— Jelenleg vallástanári katedrán vagyok, de katedrakiegészítőként zenét is tanítok, ez a két tevékenység nagyon jól párosítható. Úgy gondolom, hogy ez a két tevékenység szorosan összefonódik, hiszen ott, ahol már szóban nem tudjuk kifejezni magunkat, ott tovább lehet folytatni a mondanivalót a dallamokkal, a muzsikával, az énekléssel, amire másként figyelnek az emberek, a gyerekek. Én nem csak szóban tudom elmondani azt, ami rám van bízva, hanem azt el tudom énekelni.

Merész vállalkozás

— Merész vállalkozás kórust alapítani akkor, amikor mindenki arról panaszkodik, hogy nincs rá igény. Önnek hogyan sikerült három sikeres énekkart alapítani?

— Merész vállalkozás, mert nagyon sok embert mozgat meg, olyan embereket, akik el vannak foglalva mindennapi feladataikkal. A lelkészek szempontjából nagyon nehéz volt egy olyan időpontot egyeztetni, amikor valamennyien el tudtak jönni a próbára. A lelkészkórus a kezdet kezdetén tizenkét lelkipásztorból állt: tizenegy férfi és Kulcsár Erzsébet vetési lelkipásztor személyében egy nő. Hozzájuk hamarosan csatlakoztak pedagógusok és kántorok is. Nyilván az elfoglaltság miatt volt egy olyan momentum, amikor egyesek elkezdtek lemorzsolódni. Tudni kell azt, hogy ehhez a tevékenységhez rettenetesen nagy felelősségre és kitartásra van szükség. Sokszor vagyunk úgy, hogy meglankadunk vagy elfáradunk. Voltak mélypontok — vannak ma is, ilyen minden tevékenységben van —, amikor egy kicsit megtorpan az ember. Az igazi lendületet a hallgatók adják, a közönség, akik eljönnek a koncertjeinkre, akik áhítattal, odaadással és könnyes szemmel hallgatják az előadásainkat. Ők adnak erőt és lendületet, biztatást, hogy érdemes ezt a munkát, ezt a hivatást, ezt a feladatot végezni, hiszen a muzsikán keresztül, nagyon könnyen el lehet jutni az emberi lelkekhez. A kórustagok pedig olyanokká lettek, mint egy nagy család.

Példás éneklés

— Gondolom, a legnehezebb a gyermekekkel bánni, hiszen a mai fiatalok érdeklődési köre más. Mi az, amivel megfogja őket?

— A gyermekeket a példás énekléssel lehet megfogni. Nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy nem feltétlenül a kicsi gyerekekről beszélek, hiszen a kisgyermekről tudjuk, hogy számára nagyon sokat jelent az édesanya, a pedagógus vagy az oktató éneke. Most a felnőtt diákokról szeretnék beszélni, azokról a XI-XII. osztályos diákokról, akiket a XXI. században még érdekel a népdal és az egyházi ének. Én boldogan és büszkén mondhatom, hogy ezeket a diákokat az egyházi éneken és a népdalon keresztül tudtam megfogni. Azon keresztül, ahogyan elkezdtem énekelni nekik, amit ők tágra nyílt szemekkel, fülekkel — és lélekkel is — fogadtak, és szinte észrevétlenül csatlakoztak az énekléshez. Én úgy gondolom, hogy a példás magatartás, a példás előadói készség, nagyon fontos. Ez magyarázza azt, hogyan lehet egy XI-XII. osztályos fiút vagy lányt népdal- vagy zsoltáréneklésre bírni.

Zenei nevelés

— A gyermekek zenei nevelése nem csak az osztály- vagy a próbatermekben történik, hanem sokkal szélesebb körben. Valahol ennek is köszönhető a siker?

— A gyermekkórus azért indult, hogy a gyermekek megérezzék a zene iránti tiszteletet és szeretetet. Számos olyan rendezvényre igyekszem elvinni őket, amelyek kapcsolatosak a zenével. Az előző generációkat többször eljuttattam a Dinu Lipatti Filharmóniába. Az Iskola másként program keretén belül egy nap az iskola dísztermében előadást tartottam a hangszerek kialakulásáról, majd részt vettünk a filharmóniában egy leckekoncerten, ahol a gyermekek megismerhették a hangszerek világát. Nagyon jó kapcsolat alakult ki az iskola és a filharmónia között. Úgy gondolom, hogy nem elég az, ha a gyermekek csupán CD-ről hallgatják a zenét, annak igazi varázsa a koncertteremben tapasztalható. Jó kapcsolatot ápolok az Aurel Popp Zene- és Képzőművészeti Líceummal, melynek hangszeres tanárai és diákjai zenei közreműködésükkel emelik koncertjeink színvonalát.

Lelkész és gyerek

— Én mindig érdekesnek tartom, hogy lelkészek és gyerekek együtt énekelnek. Gyakori az, hogy a gyerek és a lelkész ugyanabból az egyházközségből érkezik?

— Sok gyermek énekel a kórusban, akik azokból az egyházközségekből vannak, amelyeknek a lelkipásztorai is tagjai a lelkészkórusnak. Ez hihetetlenül jó, nevelő hatással van a gyermekre, hiszen azt látja, hogy ő együtt énekelhet a lelkipásztorával. A közösségépítésnek jó példája ez: család, iskola, gyülekezet, nemzet számára.

Egyre több meghívás

— Az utóbbi egy-két évben sok rendezvényen vettek részt. Ennyire sok a meghívás, ennyire kedvelik a kórusokat?

— Hála Istennek, már több meghívást kaptunk zenei fesztiválokra. Voltunk Budapesten, Tokajban, Nyíregyházán és több hazai egyházközségben. Részt vettünk aratófesztiválokon, amelyekről nem tudjuk azt mondani, hogy egyházi jellegűek, de ott voltunk Ópályiban az arató hálaadó ünnepségen és sok más rendezvényen. A lelkipásztori kórus célja az egyházi zene megismertetése, megszerettetése, továbbadása. Megőrizni azt, amin keresztül lelki táplálékhoz juthatunk. Sajnos, az ember legtöbbször csak akkor fordul Istenhez, ha bajban van. Ezt megtehetjük énekeinken és zsoltárainkon keresztül is. A repertoárunkba igyekszünk olyan énekeket is bevenni, olyan zenei stílust is képviselni, amelyeket nyilván más rendezvényeken is előadhatunk. Ilyen rendezvények például a nemzeti ünnepeink. Mindannyiunknak, de főként a gyermekek számára meghatározó ez a fajta nevelés, magvetés, amelynek gyümölcsei, hisszük, beérnek.

Bartók Béla Kórus

— A lelkipásztori kórus és a gyermekkórus mellett mi indokolta a Bartók Béla Kórus létrehozását?

— A Bartók Béla Hagyományőrző Egyesület, mint ahogy a neve is elárulja, hagyományőrző egyesületként indult. Ezen keresztül azt szeretnénk, ha hagyományainkat és kultúránkat ápolnánk, továbbadnánk és megőriznénk. A Bartók Béla Kórus beindítása ezt a célt kívánja szolgálni. Az indulás nehéz volt, hiszen a kezdet kezdetén teljesen idegen emberekkel dolgoztam, de nagyon gyorsan fejlődtünk és növekedtünk, mára számos sikeres rendezvényen való fellépés áll mögöttünk. A kórus nem kizárólagosan népdalfeldolgozásokat énekel, hanem több zenei stílust is felvállal. Meghívásaink színhelyei és alkalmai teszik ezt indokolttá.

Fölfelé ívelés

— A kórustagok érzik ezt a fölfelé ívelést?

— Az emberek ideje, az emberek pénze, mindig nagyon kevés. Én felnézek azokra a kórustagokra, akik sem időt, sem pénzt nem kímélve eljönnek a próbákra és a fellépésekkor tisztességgel bizonyítanak. A fölfelé ívelés alapkövetelménye a színvonalasság. Szívesen támogatom a kórusmozgalmat a zenei kultúra ápolásáért. Minél több zenei stílust tudunk képviselni, annál több kultúrát ismerünk meg. Mindig kell tudjuk, hogy hová tartozunk. Nem mondunk le a sajátunkról, de szívesen megismerjük a mások kultúráját is. Ebben éppen Bartók Béla jár előttünk. Én hálás vagyok azért, hogy három olyan kórust vezetek, amelyek hozzájárulnak nemzeti kultúránk ápolásához.

Elek György