Az évtizedekig Nagykárolyban élő és alkotó művész 51 fotója lesz megtekinthető a kiállításon. Az esemény a Vasile Vénig László Fotóklub tagjai által szervezett Őszi Fotográfiai Szalon rendezvénysorozatának első eseménye.

„Fénnyel írtam – Fényképészet (idegen szóval fotográfia), szó szerint 'fényírást' jelent, hiszen a photo görögül azt jelenti, hogy fény, a graphein pedig azt, hogy írni. A pillanat megörökítése és a fénnyel írás lehetősége hosszú időn keresztül volt az emberiség vágya. A fénnyel írás mesterei hosszú és nehéz utat jártak végig a lyukkamerás felvételek készítésétől a digitális képalkotásig. Louis Jacques Daguerre a fényérzékenyített lemezt fényképezőgépben megvilágította. A mai digitális fényképezőgépek elektronikusan rögzítik a fényt. A fényírás fogalma a fényképészet megértésének kiindulópontja. A fotográfia olyan művészeti ág, amely sok embert megérint, népszerűsége folyamatosan és látványosan növekszik. Ma már nyilvánvaló tény, hogy a 19. század egyik legfontosabb találmánya. A fotós művészete állandó felfedezés, ami sok időt és türelmet követel. Fényképeimen meg akartam örökíteni az engem körülölelő világot, tájat, várost, embereket és a sok csodálatos dolgot, ami körülvesz, amelyek megleptek, csodálattal töltöttek el. Azt tartottam fontosnak, hogy újat alkossak, hogy képeimet olyan szemszögből láttassam a nézővel, mintha most látná először. Fényképeztem csendéletet, portrét, aktot, tájképeket, készítettem szolarizálást, riportfotókat és fotómontázst. Alkotásaimban mindig keresem, hogy: formákban és színekben, kompozíciókban megtaláljam a képek egyensúlyát. Egy alkotás csak akkor értékes, ha új, eddig ismeretlen viszonylatokat hoz létre. Az a szép, ami egyrészt harmonikus, aminek összetételében van valami újszerű, szokatlan, ritka” — írja Murvai György kiállításának ismertetőjében.

Életrajzi adatok

„Az Északi-Kárpátokban, a Máramarosi-havasok lábánál fekvő, hűs, kristálytiszta vizű Visó folyó völgyében, Felsővisón születtem 1940. november 23-án. Elemi és középiskolai tanulmányaimat Nagykárolyban végeztem. 1961-ben Nagybányán elektrotechnikusi diplomát szereztem. 2001-ig egy jórészt magyar lakosú, partiumi kisvárosban, Nagykárolyban éltem; de nem ez volt a baj, hanem az, hogy ez a hely a szocialista Romániában volt. Tanult mesterségem nem kapcsolódott a képzőművészethez, de érdeklődésem az 1960-as évek után a művészi fényképezés felé fordult. Tagja voltam a helyi fotóklubnak és a Romániai Fotóművész Szövetségnek (AAFR). Részt vettem országos és nemzetközi kiállításokon.

A rendszerváltás utáni években megalapítottam a Nagykárolyi Delta fotóscsoportot. Olyan képeket és sorozatokat készítettem, amelyek a fotó dokumentatív erejére épültek, és ezeket Románia és Magyarország több városában is kiállítottam (Tövisháti képek, A Nagykárolyi Református Egyházmegye templomai, Nagykároly képekben, Csíksomlyó, a zarándokhely). 1999-ben tizenhárom, Nagykárolyban született vagy a városhoz valamilyen módon kötődő képző- és fotóművész kiállítását szerveztem meg, és összeállítottam az eseményekhez kapcsolódó színes ismertetőfüzetet. 2000 júniusában kiállítást szerveztem Kereszténység Erdélyben címmel, melyen öt megye tíz fotóművészének felvételei voltak láthatók. 2001 és 2003 között felvételeimből 15 képeslap jelent meg. Több magyarországi és romániai folyóirat, napilap, szórólap és termékkatalógus közölte és közli ma is az alkotásaimat, reklámfotóimat. 2012-ben megírtam a nagykárolyi fotózás történetét. A Reflektorfényben a múlt című album betekintést nyújt a fotográfia kezdetébe és fejlődésébe, a nagykárolyi szakfényképészek műhelyeibe és a műkedvelő fényképészeti mozgalomba (1960–2001). 2001-ben áttelepültem Magyarországra, Miskolcra. Itt tovább folytatom fotóművészeti működésemet a Diósgyőri Vasas Fotóművészeti Körnél. 2008-ban megkaptam a Nemzetközi Fotóművészek Szövetsége Művésze (AFIAP) kitüntetést.

Képeim több mint 100 romániai és nemzetközi kiállításon (többek között Brazíliában, az USA-ban, Indiában, Franciaországban, Magyarországon, Romániában, Németországon, Horvátországban, Szlovákiában, Szingapúrban) szerepeltek, melyeken számos díjat is nyertem. Több romániai fotóklub választott tiszteletbeli tagjává.

Hatvan egyéni kiállításom volt Romániában, Magyarországon és Szlovákiában.

Diaképeimmel és diaporáma alkotásaimmal romániai kiállításokon szerepeltem, ahol több díjjal jutalmaztak.

Kiállításaim címei:

Az ember és világa, Főhajtás Ady előtt, Olaszországi képek, Örökségünk, Tisztelet a szülőföldnek, Emlékeim, Visszapillantás, Lányok-virágok, Arculat, Miniatűrök, 7X év kamerával, Csend-Élet-Képek, Az én világom.

Megjelent könyvillusztrációim:

Nagykároly/Carei/Grosskarol (Benedek Zoltán), Szatmári zsidó emlékek (Csirák Csaba), Szatmárnémeti városismertető (Muhi Sándor), A kaplonyi Monostor-templom (Dr. Tempfli Imre), Zsidó emlékek a Felső-Tisza-vidékén (Kopka János) Régimódi versek (Kiss Mária).

Megjelent fotóalbumaim:

Szatmárnémeti római katolikus templomai (Muhi Sándor – Murvai György), A nagykárolyi I. sz. esperesi kerület (Muhi Sándor – Murvai György), Carei/Nagykároly/Grosskarol (Nagy László – Murvai György), 7X év kamerával (Miskolc-Z Press-2010), Reflektorfényben a múlt (Cziker András – Murvai György).

Fényképeim magángyűjteményekben:

Magyarország, Románia, Németország, Hollandia, USA.

Fényképeim közgyűjteményekben:

Orosháza – Petőfi Sándor Művelődési Központ, Mátészalka – Szatmári Múzeum, Bereck – Művelődési Központ, Edelény – Borsodi Református Egyházközösség.

Alkotásaimat nem tartogattam az asztalfiókban, mindig előszeretettel tártam őket a nagyközönség elé, ezáltal is szerettem volna tovább népszerűsíteni a fotóművészetet a szűkebb környezetemben. Hiszek abban, hogy egy kép felér ezer szóval. Továbbra is alkotni szeretnék mindaddig, amíg örömöm telik a fényképezésben, ragaszkodok ahhoz a szellemiséghez, amit Erdély adott nekem. Arra törekszem, hogy alkotásaim hatásosak, meggyőzők, élményt adók legyenek.”