A református egyházközség szervezésében helyiek, hazatérők és meghívott vendégek töltöttek el néhány kellemes órát Szamoskóródon, visszanyúlva a gyökerekhez, a jövő lehetőségeit kutatva, és arra törekedve, hogy megelégedéssel és egyetértésben töltsék a jelent.

Vasárnap hármas ünnepet ültek a Szamoskóródi Református Egyházközség hívei, az onnan elszármazott hazatérők, a meghívott vendégek és az alkalomra érkezett érdeklődők. Megtartották a hagyományos családi napot, amelynek lényege, hogy együtt imádkozzanak a családok, és a nagy családban részt vegyenek azok — főként az idősebbek —, akik valamilyen ok miatt csonka családban vagy egyedül élnek. Ugyanerre az alkalomra várták vissza azokat, akik Szamoskóródról elszármaztak, de még őrzik a gyökereket, még jólesik számukra, ha néha visszatérnek, és együtt lehetnek azokkal, akik közül valók. Szintén tegnap tartották meg a Petőfi-megemlékezést, felidézve annak emlékét, hogy egykoron több alkalommal járt a településen Petőfi Sándor.

Erdei Árva István házigazda lelkipásztor igehirdetésében Jákob történetét használta fel alapigéül. A lelkipásztor elmondta, hogy egy fesztiválra nem nehéz összegyűjteni az embereket, de sajnos a templomba ma már nem egyszerű, pedig a templom az a hely, ahol mindenki számára megszólal a mindenség ura. Jákob példája azért tanulságos, mert kihasználva a lehetőséget be akarta csapni apját. Isten ismerte Jákob bűneit, de ismerte az értékeit is. Isten Jákobnak tett ígéretei nekünk is szólnak, számunkra is ugyanazok az üzenetei, fogalmazott az igehirdető. Rámutatott, hogy ahogy abban az időben a család jelentette a biztonságot, a családi napon összegyűlt szamoskóródiak és az oda visszaérkezett hazatérők is egy nagy család tagjai, s ez a család biztonságot ad.

A prédikációt követően Marosán Csaba, a Kolozsvári Nemzeti Színház művésze rövid bemutatkozójában elmondta, hogy ő háromszorosan is kisebbségben érzi magát, hiszen kisebbségi létben született Szilágy megyében, a kolozsvári színházban ő a legfiatalabb, harmadsorban pedig azért, mert hat nővére van. Hozzátette, hogy néhány éve, Reményik Sándor szavait figyelembe véve — Ne hagyjátok a templomot/, a templomot s az iskolát —, elhatározta, hogy irodalmi műsorokkal járja a magyar közösségeket.

Marosán Csaba nagy figyelmet követelő előadásában Petőfi-verseket és Petőfi naplójának részleteit adta elő. Az előadás egyszerre volt tanulságos és szórakoztató minden korosztály számára. Verselés közben énekelt, összekötő szöveget mondott, valamint prózarészleteket, végül Ady Endre Adjon az Isten… című versét mondta el, és zsoltárt énekelt.

Gál Gyöngyi magyartanár, szaktanfelügyelő, a LiterArt Egyesület elnöke Szatmár megye irodalmi és történelmi emlékhelyeiről beszélt, és azokról a személyiségekről, akik itt születtek, vagy kötődnek a térséghez. Elmondta, hogy 1846-ban, amikor Petőfi Szatmár megye több településén is járt, megismerkedett azokkal az emberekkel, akik az 1848–49-es forradalom és szabadságharc, valamint a reformkor élen járói voltak. Ebben az időszakban jutott el a költő Szamoskóródra. Gál Gyöngyi tisztelettel tekint Szamoskóród magyar lakosaira azért, mert segítették településüket abban, hogy felkerüljön a Petőfi-emlékhelyek térképére. Petőfi Sándor példakép volt nagyon sok költő számára, és ma is a szabadságharc szimbólumaként tekintik. Gál Gyöngyi hangsúlyozta: az a közösség, amelyik emléket állít nagyjainak, nem felejti el, hogy nincs jelene és jövője a múlt ismerete nélkül.

Thoroczkay Sándor, a Szent István Kör tiszteletbeli elnöke előbb ismertette Szamoskóród történetét, majd Petőfi barátairól, Szatmár megyében kialakult kapcsolatairól beszélt. Petőfi két szatmárnémeti barátja — Papp Endre és Riskó Ignác — segítségével ismerte meg Szatmár megyét, ők vezették be azokba a társaságokba, amelyekben a költő ismeretségeket kötött. Felsorolta azokat a verseket, amelyeket a megyében írt.

Fehér Imola tanár, kultúraszervező, a Szamos folyóirat diákirodalom-rovatának a szervezője előadásában egy lényeges kérdést tett fel: korfüggő-e az irodalom, az irodalom művelése és aratása? Erre a kérdésre határozott nem a válasz, de a legfontosabb a középiskolások körében kutakodni, véli Fehér Imola, aki ugyanakkor azt tapasztalja, hogy a fiatalok olvasnak és írnak is. Az irodalom körforgásába nem lehet beleszólni, de figyelembe kell venni, hogy művel és éltet. A telefon gyakrabban használt eszköz, mint a könyv, de telefonon is lehet olvasni. Ha valakit megkérdezünk, hogy mit olvas, elkezdi magyarázni, miért nincs ideje olvasni. A fiatalok egyformán ismerik a klasszikusokat és a kortársakat. A diákok azt az irodalmat olvassák, amelyben a sorok közt megtalálják önmagukat, hangsúlyozta Fehér Imola, és bevallotta azt is, hogy bárhova szívesen elmegy, ahol irodalomról van szó, mert ott egy csodának a részese, ahol hazatalál.

Az ünnepség résztvevői a templomból kivonulva megtekintették a háborús hősök emlékművét a rajta elhelyezett turulmadárral, megkoszorúzták a Petőfi-emléktáblát, majd asztalhoz ülve, az ebéd elfogyasztása közben kötetlen beszélgetést folytattak.

Elek György