Rétegek között címmel nyílik meg március 3–án, kedden, 17 órától a Művészeti Galériában (I. C. Brătianu sugárút 10. szám) Vass Csaba tárlata — amelyet Cristina Sabău Trifu képzőművész, a Romániai Képzőművészek Szövetsége szatmári fiókjának elnöke, valamint Muhi Sándor képzőművész, művészeti író nyit meg.

Ugyanakkor Muhi Sándor, mintegy a kiállítás margójára, rövid összegzésben elemzi Vass Csaba rendhagyó pályamódosítását, amely sokak számára mutathat irányt vagy éppen kiutat.

„Vass Csaba rendhagyó pályamódosítása

    Aki kicsit is ismeri Vass Csaba korábbi munkáit, annak számára első látásra nyilvánvalóvá válik, hogy a témaválasztásban, művészi kifejezésmódjában nála radikális változások következtek be az utóbbi években. Az 1958-ben született tasnádi képzőművész az egykor híres és elismert marosvásárhelyi képzőművészeti líceum természetelvű, természethű normáit vitte magával és próbálta tovább fejleszteni évtizedeken keresztül úgy, hogy közben magányosan és elszigetelten tevékenykedett egy olyan kisvárosban, amely nem a kulturális és művészeti értékeiről közismert. 

Nem kell látnoknak lenni ahhoz, hogy felismerjük: ez a korántsem egyedülálló, elszigeteltség szakmailag nem sok jót hozhat, sőt alapvető gátja egy művészi életút kiteljesedésének, már sok tehetséges alkotónak okozott életre szóló keserűséget egy ehhez hasonló helyzet. Többen a valódi okok feltárása, megismerése helyett igazságtalan mellőzésre, indokolatlan ellenszenvre, szakmai gőgre gyanakodnak, és ez tovább súlyosbítja a helyzetüket. 
Velük ellentétben Vass Csaba úgy döntött, hogy szembe néz a valódi okokkal és már idős fejjel, közel a nyugdíjhoz próbált ezeken változtatni. Hamar rájött, hogy nem elég a szakmai hiányosságokat egyetemi tanulmányokkal pótolni, kiegészíteni, ennél sokkal többre, szemléletváltásra van szüksége, amelyet csak úgy lehet megszerezni, ha minél jobban bekapcsolódik korunk képzőművészeti életébe, ütközteti látás-és kifejezésmódját a nála fiatalabb, másfajta, korszerűbb szakmai tapasztalatokkal rendelkező fiatalabb kollégákkal. 

Ez az erőfeszítés hozta meg számára viszonylag rövid idő alatt azt, hogy a szakma befogadta, a Barabás Miklós Céh, a Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja lett, országos, reprezentatív tárlatokon vehetett  részt a munkáival, azokban a katalógusokban szerepelhetett, ahol a szakma legjobb kortárs képviselői is vannak. 

A váltás azonban nemcsak szakmai sikereket hozott, hanem annál sokkal többet: a folyamatos rácsodálkozások, felfedezések örömét, amely alapvetően más, mint a tehetetlenségi erő folytán, taposómalom-szerűen végzett rajzolás, festés, faragás. Vass Csaba ugyanis már egy teljes sorozatban „a megmaradt fény rétegeit” kutatja, Neptunusz haragját és Prométheusz rémálmát jeleníti meg úgy, hogy még az absztrakthoz közel álló alkotásaiban se tagadja meg az örök kiindulópontot, a természet ábrázolását.

Sok értéket, izgalmas, egyedi látásmódot villant fel ez a tárlat, de számomra nem ez a legfontosabb tanulsága, hanem az, hogy kiutat mutat azoknak az önmagukat művésznek, alkotónak képzelő rajzolgató, festegető, szobrászkodó embereknek ahhoz, hogy valóban művésszé válhassanak, ha képesek erre. Vass Csabának mindehhez volt bátorsága, kitartása és eléggé szerette választott szakmáját ahhoz, hogy megtegye a megfelelő lépéseket.

Muhi Sándor”