Eddig Romániában soha senki sem írt, nem adott ki könyvet magyar nyelven a vizuális nevelés módszertanáról, ami több mint elgondolkoztató, szinte érthetetlen erőteljesen vizualizálódó korunkban. A megváltozott kommunikációnak köszönhetően az utóbbi évtizedekben naponta tonnányi kép, fotó, reprodukció zúdul ránk, lassan létkérdés, hogy ezt értően, használhatóan tudjuk szelektálni, ahogyan létkérdéssé válhat idővel a vizuális nyelv és nyelvtan ismerete is, az egyetlen eszköz, amely segít a képi információk értelmezésében.

Mielőtt a tartalomról, megközelítésről szólnék, feltétlenül köszönetet kell mondanom a Szatmár Megyei Tanácsnak, a hagyományőrző forrásközpontnak, személy szerint Róbert Lászlónak és Elek Györgynek a támogatásért, megjelentetésért.

Sokan nem értik, hogy miért foglalkozom ennyi mindennel. Ez tévhit, életem során lényegében egyetlen dolog érdekelt folyamatosan: a képzőművészet. Ezt tanultam, ezt tanítottam, műveltem, népszerűsítettem, erről írtam. Nekem is voltak merész terveim, de festőművész, alkotó elődökkel már a pályakezdő években rájöttem, hogy a művészettörténet kiemelkedő alkotásai nem az európai kultúra peremvidékén születnek, ezért még idejében lemondtam az irreális álmokról, törekvésekről. Úgy döntöttem, hogy a magam szerény eszközeivel, lehetőségeivel – tanárként, grafikusművészként, művészeti közíróként – elsősorban a kortársaimat, azt a közösséget szolgálom, amelynek mindent köszönhetek.

53 éven át tanítottam óvodától az egyetemig nagyon sok, és sokféle tanügyi intézményben ezt a tantárgyat, több mint 30 éven át dolgoztam pedagógiai líceumban, líceum utáni tanítóképzőben, több főiskolán, a nagyváradi, nagybányai és kolozsvári egyetemek kihelyezett tagozatain. 
Úgy ítéltem, ítélem meg, hogy ez ritka lehetőség, az élet nagy ajándéka, amit úgy tudok igazán megköszönni, ha folyamatosan tanulok és az időközi eredményeket megosztom szóban, írásban az érdeklődőkkel. Részt vettem tehát tudományos tanácskozásokon, előadásokat tartottam Szatmáron, Kolozsváron, Budapesten, rendszeresen közöltem módszertani írásokat, tanulmányokat a Magiszter folyóiratban, a magyaroktatás.ro oldalon, az egyetem, valamint a saját facebook-oldalamon, honlapomon. A kihelyezett tagozat kiadta a Rajzoljunk együtt módszertani füzetemet és sokszorosíttatta a 2009-es évkönyv mellékleteként a Szemléltetők című DVD-t. A tanulmányaim olvashatók az Országos Széchenyi Könyvtár, az OPKM oldalán, a MÓDSZER-TÁR-ban és még sorolhatnám. Ezzel párhuzamosan százon felül irányítottam tudományos dolgozatokat, vettem részt szakfelügyeleteken szerte a megyében és annak határain túl, próbáltam bevonni a régebbi és mostani tanítványaimat is közös munkába, mert úgy ítéltem meg, hogy a gyakorló pedagógusok tapasztalata pótolhatatlan. 

A szaklapokat, módszertani kiadványokat, a konferenciák anyagát tanulmányozva rá kellett döbbennem arra is, hogy ezekben nagyon sok a grafikon, a százalékban kifejezett kutatási eredmény, idegen szó, lábjegyzet és bibliográfiai utalás, de nagyon kevés szó esik azokról a reformpedagógiai módszerekről, újításokról, amelyek segítségével fejleszthető a tanítványaink fantáziája, kreativitása, kezdeményező, alkalmazkodó készsége. 
Arról, hogy miként működött állami szinten a vizuális nevelés, két példát említenék kezdő tanár koromból, a hatvanas, hetvenes évekből, a magyarországi Xantus Gyula és a romániai Aurel Haiduc példáját. Mindketten művészeti egyetemet végeztek, egyetemen, minisztériumban dolgoztak, és konkrét pedagógiai tevékenység nélkül próbálták kitalálni, hogy mire van szüksége a gyerekeknek vizuális nevelésből ahhoz, hogy eligazodjanak az állandóan változó, alakuló világban. 
Ez a kötet természetesen csak egy kis hányada annak, amit a témakörről fontos lenne elmondani, de a leírtak bármikor kiegészíthetők a honlapom (muhisandor.com) képanyagával és több kötetnyi elméleti részével.

A kötet kereskedelemben nem kapható, a kapott példányokat a bemutató alkalmával ajándékba adom az érdeklődőknek március 20-án, 16 órakor a BBTE Szatmári Tagozatának dísztermében, Petőfi Sándor utca, 47. Ha valaki nem tud eljönni és szeretné átlapozni, elolvasni, számára postázhatom a kötet elektronikus változatát: [email protected].

Muhi Sándor

SZÓLJON  HOZZÁ FACEBOOKON!