A nagy népszerűségnek örvendő gyergyószentmiklósi banda több mint két év után lépett ismét színpadra hazai közönség előtt, a szatmári koncertjére meghirdetett jegyeket perceken belül elkapkodták. Bagossy Norberttel, az együttes frontemberével fellépés előtt beszélgettünk.

— Hosszú kihagyás után ismét koncertezhettek. Milyen érzés újra színpadon állni?

— Szokatlan, igazából ez az első, ami eszembe jut. Nekünk hál’ Istennek nem volt olyan hosszú a kihagyás, habár most már két éve nem lehetett normális körülmények között játszani, de mi tavaly, a nyári szezonban Magyarországon 500 fő alatt ki tudtuk használni a koncertezési lehetőségeket, de az is más volt. Azóta bő 7–8 hónap telt el az utolsó koncertezésünk óta, úgyhogy most már nagyon vártuk ezt az időszakot, amikor újra a húrok közé tudunk csapni. Hosszú volt nagyon, mert ez egy életforma, amit már nagyon sok éve űzünk, és ennek a hirtelen megszakítása nem volt egy jó érzés.

— Mivel töltöttétek azt az időt, amíg nem tudtatok koncertezni? Hogyan hatott rátok ez az időszak?

— Próbáltuk mindig jól felfogni, pozitívan kihasználni, és nem azt nézni, hogy a pohár miért félig üres, hanem hogy miért félig teli, és eszerint csináltunk mindent. Mi voltunk a legelső zenekar, amelyiknek visszamondták Magyarországon a koncertjeit a vírus miatt, és az a pár hónap pont jól jött, mert nagyon sok pörgős év van mögöttünk, és az egy lélegzetvételnyi időszak volt, amikor újra fel tudtunk töltődni energiával. Aztán jött a tavalyi fura nyár, amit ki lehetett használni koncertezésre, majd rögtön nekiláttunk a stúdiómunkálatoknak, nagyrészt azokból a dalokból, amiket a karantén alatt írtunk, így valamelyest kitöltöttük azt az időszakot úgy, hogy tevékenyek maradjunk, ne veszítsük el önmagunkat, ne akarjuk feladni az egészet, vagy bármi ilyesmi, hanem tényleg kitartottunk a végsőkig, és pozitívan vártuk a rock and rollt újra.

— Pár hónapja jött ki az új albumotok Fordul a világ néven, amit nem tudtatok hagyományos módon bemutatni. Most, hogy közönség előtt is játsszátok az új dalokat, milyen visszajelzéseket kaptok?

— Az az érdekes, hogy talán sosem volt még olyan, hogy 6–7 olyan dalt mutatunk be egyszerre élőben, amit azelőtt még darabonként nem. Mindig az volt nálunk a tendencia, hogy valamennyire csepegtetjük a dalokat, megmutatjuk a közönségnek, és látjuk a reakciókat. Most az van, hogy a repertoárba beillesztettünk egyből 6–7 dalt kötelezően, ami az új lemeznek az új részét illeti. A megszokotthoz képest — amennyire emlékszünk arra, hogy hogyan viszonyultak az emberek a koncertekhez meg dalokhoz — most talán az új daloknál visszafogottabbak picit a reakciók, de ez pont azért van, mert igazából mindenki számára új az egész helyzet, már csak az is, hogy lehetnek koncertek. Mi nagyon várjuk, hogy minél többet tudjunk menni, és tudjuk megmutatni, hogy milyenek is ezek a dalok, és hogy hátha felszabadultan tombol majd velünk egyet mindenki.

— Nem először vagytok Szatmárnémetiben. Milyen érzés hazai közönség előtt játszani, hogy érzitek itt magatokat?

— Több mint két éve nem voltunk Románia területén egyáltalán, két és fél évvel ezelőtt játszottunk a szülővárosunkban, Gyergyószentmiklóson. Nagyon jó érzés itt lenni újra, állítólag nagyon hamar elfogytak a jegyek, amit mi alig hiszünk el, mert nagyon durva. Nagyon jó érzés, hogy ennyire várnak minket, mi ugyanannyira várjuk, hogy végre tudjunk itthoni közönség előtt játszani.

— Sokkal nagyobb a rajongótáborotok, mint ahányan a jelenlegi körülmények között részt vehetnek a koncerteken. Hogyan élitek ezt meg, kaptatok ezzel kapcsolatban a közönségtől valamilyen visszajelzést?

— Ez egy ilyen patthelyzet, nemigen van mit csinálni sajnos, alkalmazkodni kell, amennyire lehet, és valamelyest örülni annak, ami van, ami adott és ami a lehetőség. Mi próbálunk ehhez is pozitívan állni, örülni annak, hogy most lehet koncertezni. Nagyon sajnáljuk, hogy nagyon sokan nem tudnak eljutni a koncertekre, és reméljük, hogy mihamarabb lesz erre lehetőség, hogy ezt bepótoljuk, és nagy létszámú koncerteket tudjunk majd tartani. Várjuk azokat az időket, de most annak örülünk, ami van, és ilyen formában csapunk a húrok közé.

— Azt lehet látni, hogy nagyon nagy rajongótáborral rendelkeztek. Ti hogyan élitek meg belülről ezt a nagy sikert?

— Nem ért váratlanul a siker, nem kopogtatott az ajtón, hanem mi lépcsőfokonként másztuk meg azt a hegyet, dombot, amin most éppen elhelyezkedünk, úgy érezzük, hogy ugyanazt a rock and rollos utat jártuk végig, amiről mindig is álmodoztunk. Az elején kis kombiban öten, a basszusgitárt hátul elfektetve jártuk a 700 kilométert plusz még vissza egy interjúért vagy egy rock and rollos koncertért, ahol előzenekar voltunk, és kettő darab ember állt a közönségben. Szóval végigjártuk azokat a dolgokat, amiktől igazán értékelni tudjuk azt, ahol most állunk, és ennek megvannak a lépcsőfokai, amiket ha végigjár az ember, nem igazán lehet elszállni. Nálunk olyan a zenekar, mint egy nagy család, és egymást visszahuzigáljuk a földre, ha véletlenül elrepülnénk nagyon messzire. Amikor vége van egy hosszabb koncertturnusnak, akkor mindannyian keressük a csendet meg a természetet, ahol meg tudunk olyanformán pihenni, hogy ne legyünk folyton kitéve külső hatásoknak.

— A környezetvédelem is fontos számotokra, ugyanis van egy faültetési akciótok. Mit kell erről tudni?

— Azt hiszem, most értünk el abba a periódusba a zenekarral, amikor megtehetjük azt, hogy próbálunk számunkra fontos dolgokat kifelé mutatni, most már valamelyest felelősséggel tartozunk dolgok iránt. Próbálunk olyan dolgok irányába elmozdulni a zene mellett, amik viszik előre az emberiséget. A faültetés az pont ilyen, és nekünk egyértelmű volt, hogy csak olyan dolgokat szeretnénk mutatni, amik önazonosak. Mi fenyvesekből jövünk, és ott gyérülnek a fenyőfák, mert nyilván sok a kivágás, akkor viszont azt vissza is kell ültetni, és ezt próbáljuk segíteni.

— Ugye az akció arról szól, hogy ahány koncertetek volt egy évben, annyi fenyőfát ültettek.

— Igen, ez volt a kezdet, azt hiszem, 120 koncertünk volt tavalyelőtt, ezért kerekítettünk, és tavaly elültettünk 150 fát. Aztán most a múlt hónapokban elültettünk 350-et, de ezt már gyergyói zenekarok segítségével. Hosszú távon az a terv, hogy ez nője ki magát jóval nagyobbra, és igazából mi részesei szeretnénk lenni egy olyan mozgalomnak, amely odafigyel a környezetünkre.

— Szatmárnémetiben akusztikus koncerttel készültök. Mire számíthat a közönség?

— Számunkra mindig fontos volt az a fajta egyediség, hogy ha egy akusztikus koncertet hirdetünk, ne az legyen, hogy ugyanazokat a témákat játsszuk le elektromos gitár helyett akusztikus gitárral, hanem mindig változtassunk, akár mélyítsük a szövegeket. Az akusztikus koncert jó lehetőség arra, hogy mélyebben tudja értelmezni a közönség a szövegeket, mondjuk egy Sanyiból lehet egy Sándor (Sanyi című daluk komolyabb verziója a Sándor), amikor olyan zenei aláfestéssel van fűszerezve, meg annyira be van lassítva a dal, hogy másképp értelmezheti az ember a szövegeket, újra megtalálhatja bennük önmagát is akár. A daloknak a 75%-a biztos másképp cseng, mint eredetileg.

— Az idei évre milyen terveitek vannak, mik a kilátások a koncertszezonra?

— Ha megmarad ez az egész dolog úgy, ahogy most van, és maradnak a lazítások, akkor alapvetően úgy néz ki, hogy nagyon sok helyen fogunk fellépni, és nagyon sok helyen találkozhatunk emberekkel. Szerintem most csak a zenére fogunk fókuszálni jó pár hónapig a nyári szezon alatt, mert újra azt csinálhatjuk, amit szeretünk, úgyhogy nem is koncentrálunk semmi másra, hanem csak hajtjuk a szekeret.

— A vírus miatt elmaradt az első Aréna-koncertetek. Készültök ezt bepótolni?

— Abszolút, jövő év elejére tettük (2022. január 14.), mert nem tudtuk azt, hogy a vírusnak milyen kihatásai lesznek, és milyen gyorsan szeretnének az emberek újra betömbösülni az Arénába. Szerintem felejthetetlen élmény lesz, már másfél évvel ezelőtt is elkezdtünk készülni rá, és most még jobban készülünk. Ki merem jelenteni, hogy ott annyiféle meglepetés lesz egy koncertbe besűrítve, amennyi még soha egy Bagossy-koncerten. Ez egy olyan esemény lesz, amiért érdemes elutazni a határon túlról is.

Elek Eszter