Korabeli fényképek, eredeti dokumentumok és első kiadású könyvek révén nyerhet betekintést Móricz „élete regényébe”, aki megtekinti a Petőfi Irodalmi Múzeum tárlatát Nagykárolyban.

Családias hangulatban, mintegy 20-25 főnyi résztvevővel került sor vasárnap koradélután a Móricz-vándorkiállítás megnyitójára a Károlyi-kastélyban. 133 éve született, 75 éve halt meg Móricz Zsigmond, a szatmári táj szülötte, aki nemrég szobrot is kapott Börvelyben. Éppen a szoboravató apropóján érkezett a faluba a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum vándorkiállítása, ezt hozták most át a nagykárolyi helyszínre. A tárlaton Móriczhoz kapcsolódó fotókat lehet elsősorban megtekinteni, az összeállítók igyekeztek ezeket úgy kiválogatni, hogy érdekesek, látványosak legyenek, és átfogják az írót teljes életútját. De különleges dokumentumok is helyet kaptak, egy jegyzetlap például Móricz szatmári gyűjtéséből, ezen egy lejegyzett népdalszöveg olvasható, melyben Nagykároly neve is feltűnik: „Kapitány úr jól vezesse a hajót, / Nagykárolynak vegye a direkcziót.” (A PIM amúgy körülbelül 2500 oldalt őriz Móricz néprajzi gyűjtéseiből).

A kiállításmegnyitó Varga Sándor szavalatával vette kezdetét, majd különleges citeraduó muzsikált: Szabó Dezső népzenész és Gyarmati Endre, aki nem más mint a közeli magyarországi falu, Fábiánháza polgármestere. A kiállított anyagról és Móricz Zsigmond szatmári kötődéséről Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus, irodalomtörténész beszélt röviden. Elmondta, hogy az írónak hat gyűjtőútja volt szülőföldjén, Szatmár vidékén, 1903 és 1907 között. Ezalatt Nagykároly közelebbi környékén is többször megfordult, gyűjtött Börvelyben, Domahidán, Tyukodon, Endréden, Gencsen. Mind a gyűjtések, mind az itteni élmények szépirodalmi alkotásaiban is visszaköszönnek, akár a legismertebbekben, például a Hét krajcárban, vagy a Sáraranyban is. Utóbbi regény grófi családjának modellje éppen a Károlyi-família volt, a károlyi kastély helyszínként is megjelenik a műben.

Végh Balázs Béla végül mindenkinek figyelmébe ajánlotta a kiállítást, hiszen Móricz Zsigmond a mienk, szatmári embereké, „nyelvhordozása a szatmári népé”, regényeit olvasva mintha „nagyapánkkal, nagyanyánkkal, szomszédainkkal találkoznánk”.

Fischer Botond