Tegnap az Ács Alajos Játékszínben Spisák István rendezésében és közreműködésével mutatta be Kovács Nikolett Márai Sándor Az igazi című regénye alapján készült Salak és Sugár című monodrámát.

Kovács Nikolett a tegnapi próbán elmondta, hogy az előadás félig-meddig kényszerhelyzetből született, mert vizsgaelőadást kellett készítenie az egyetemen Marosvásárhelyen. „Ez a szöveg tizenegy éve kíséri végig az életem — fogalmazott Kovács Nikolett —, olvasási és személyes élmények is kötődnek ehhez a szöveghez, és már-már villámcsapásszerűen ért, de egyértelmű volt, hogy ezzel kell foglalkozni. Márai regényformában írta meg ezt a történetet, amit eleve át kellett dolgozni, meg kellett nézni, melyek azok a szövegrészek, amelyeket színpadra lehet alkalmazni. Én arra gondoltam, hogy segítséget kérek Spisák Istvántól, akivel nyolc éve ismerjük egymást, és bízom abban, hogy ő jól látja a színházat, kellett egy külső szem, hogy korszerűsítsük ezt a regényt. Decemberben kezdtünk el dolgozni, tisztáztuk, hogy miről szóljon az előadás, hogy mit akarunk elmondani. Így született meg Márai Sándor Az igazi című regénye alapján a Salak és Sugár című monodráma. Azért más a cím, mert ez egy adaptáció, nem konkrétan a regény főhősnője jelenik meg a színpadon, hanem egy átértelmezett verziója, nem egy az egyben vittük színpadra a regény történetét, hanem kiemelve abból két szereplőt, e két szereplő életének egy részletét próbáljuk bemutatni.”

A legegyszerűbb forma

„A legegyszerűbb formában próbáljuk színre vinni ennek a két embernek az életét — tette hozzá Spisák István. — Olyan kérdéseket próbálunk feszegetni benne, amelyek két közel harmincéves ember, egy férfi és egy nő mindennapjait mutatják be. Számomra megtiszteltetés, hogy Niki engem kért fel ennek az előadásnak a megrendezésére, nagyon érdekes volt maga a próbafolyamat, mert skype-on keresztül is próbáltunk eszmét cserélni, hogy miről szóljon az előadás. Több koncepció létezett, végül a legegyszerűbb megoldásnál maradtunk. Mondhatni, hogy ez egy interjú a néző és Niki között, csak éppen nem hangzanak el a kérdések. A férfi és nő egy snittben jelenik meg, a férfi filmszerűen van bekomponálva a darabba visszaemlékezés keretében.

Ez a darab az újrakezdésről szól. Arról szól, hogy egy ember, ha átvergődik különböző tragédiákon, mégis mi az, ami tovább viszi őt, ami rábírja, hogy újrakezdje. A helyszín, ahol a történet játszódik, egy teljesen üres lakás, ahova ez a nő beköltözik. A nő foglalkozását tekintve színésznő, akiről öt éven keresztül nem írtak az újságok, egyszer csak adódott egy alkalom, hogy elmondja, mi történt vele öt évig. Akaratán kívül belemegy részletekbe, ami hatással van rá, annyira bele tud mélyülni, hogy megelevenedik a múltja. A férje (ez esetben a rendező játssza a szerepet) bekerül a színpadra emlékképként, hogy rájöjjön, mi volt az a vágópont, amikor úgy tűnt, hogy menthetetlen a házasságuk. A darab arról szól, hogyan lehet újrakezdeni. A darab végkicsengése az, hogy igenis a legrosszabb helyzetben is ki lehet nyitni egy ablakot és kinézni rajta, és elindulni egy új úton.”

Elek György