A magyar nép számára sorsfordító, a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom seregei között 1526. augusztus 29-én lezajlott csata emléknapjának ceremoniális programjai délelőtt kezdődtek Mohács főterén, és késő délutánig tartottak:  közel 400 hagyoműnyőrző idézte fel az ütközetet.

A magyar történelem nem a veszteségek, hanem a talpra állások története, Mohács legfontosabb üzenete pedig az, hogy 1526-ban ugyan elvesztettünk egy sorsdöntő csatát, de Magyarország nem tűnt el, hiszen "itt vagyunk 500 évvel később ugyanazon a földön, ugyanannak az országnak a polgáraiként, ugyanazon a nyelven emlékezve" — hangsúlyozta ünnepi beszédében Magyar Péter miniszterelnök, nyomatékosítva: a nemzet erejét nem az mutatja meg, hogy soha nem bukik el, hanem az, hogy a legnagyobb veszteséget követően is képes felállni és megmaradni. 

A miniszterelnöki beszédet követően ünnepi misét mutattak be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai a főtéren Székely János szombathelyi megyés püspök vezetésével, Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek szentbeszédével.
A kegyeleti emlékezés részeként később a liturgia keretében helyezték el a tömegsírokból feltárt szórvány aprócsont-maradványokat tartalmazó urnát a főtéren álló Fogadalmi templom Szent István-oltáránál, majd megkoszorúzták II. Lajosnak a főtéren álló szobrát.

Délután az egykori csatatér közelében, a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen újonnan megépített emlékkápolna megáldását és a gyászszertartást Berta Tibor tábori püspök végezte el — utóbbi részeként a mohácsi csata tömegsírjaiból korábban feltárt, azonosított és csoportosított, tíz koporsóban érkező csontereklyék kapták meg a végtisztességet.
A II. Lajos király rekonstruált zászlóival borított koporsók nevesítetlen, de el nem feledett hősök maradványait őrzik, azokat a kápolna altemplomába helyezték végső nyugalomra.
Az esemény zárásaként a miniszterelnök, a honvédelmi miniszter, országgyűlési képviselők és több intézményvezető helyezett el koszorúkat az emlékhelyen feltárt tömegsíroknál.

A Mohácstól néhány kilométerre fekvő Sátorhelytől nyugatra, a feltételezett korabeli csatatér szomszédságában a csatát mintegy száz lovas és háromszáz gyalogos hagyományőrző részvételével elevenítették fel. A korhű fegyverekkel, viseletekkel és harci jelenetekkel bemutatott csatarekonstrukció mellett a résztvevők a korszak mindennapjaiba is betekintést kaphattak a történelmi táborokban. A rendezvény egyik különlegessége az a több mint ezer kézzel festett figurából álló történelmi hadijáték is, amely az 1526-os eseményeket jelenítette meg.

Hírszerkesztő

(Fotók: www.bama.hu/)