2020-ban fogadta el a parlament a 175/2020-as törvényt, amely módosítja a korábbi, a külterületen levő mezőgazdasági földterületek eladásáról szóló 17/2004-es jogszabályt. Ilyés Gyula, Vetés község polgármestere elfogadhatónak tartja a jogszabályt, de nem látja azt, hogy megoldja az évtizedek óta létező problémákat. Az új jogszabály szerint az eladó első lépésként ahhoz a polgármesteri hivatalhoz kell forduljon, amelyhez tartozik a terület, és a hivatalban kötelezően közzé kell tegyék az eladási szándékát az árajánlattal együtt. A hivatal a kérvény bejegyzését követő öt munkanapon belül köteles ennek a kérésnek eleget tenni. A hirdetést mind a hivatal hirdetőtábláján, mind elektronikus formában a saját honlapján meg kell jelentesse, ugyanakkor közölnie kell ezt a mezőgazdasági igazgatóságokkal, valamint az állami tulajdonalapo-kezelő ügynökséggel (Agenţia Domeniilor Statului), mellékelve a vásárlók listáját, valamint a közzététel jogosságát igazoló okiratok másolatát. A polgármesteri hivatalnak a kérvény regisztrálásától számítva 10 napon belül értesítenie kell az elővásárlási jogot élvezőket az eladási szándékról.

Ilyés Gyula szerint a jogszabály az önkormányzatok feladatának tartja bizonyos tevékenységek lebonyolítását. A cél az, hogy ellenőrizve legyen a külterületek megvásárlása, ami nem baj, de igazán beleszólni nem lehet. Talán azt is szeretnék ellenőrizni, hogy milyen módon vásárolnak földet a külföldiek. Gyakorlatilag ennek sincs akadálya, mert ha bejegyeztet egy mezőgazdasági céget, az mint jogi személy megvásárolhatja azt a földet mint megművelt, bérbe vett földet. A cég — mint jogi személy — román tulajdonban van, de a gazdasági tevékenység lehet teljesen külföldi irányítás alatt. A gond inkább azzal van, hogy vissza kellene térni az 1990-es évekig, hogy tisztázódjanak a tulajdonviszonyok. Az állam visszaadta a földeket, ezt nagyon egyszerű módon, gyors ütemben végezték, hogy a statisztikák jól mutassanak. Hogy mennyire volt törvényes vagy törvénytelen egy-egy procedúra, az már nem is igazán fontos, a probléma az, hogy a földtulajdonosok kaptak egy birtoklevelet, de a földterületet nem kebelezték be, s nagyon sokan, miután megkapták a birtoklevelet, máris adták tovább a földet. Vannak olyan földek, melyeket valaki több mint húsz éve használ, és még mindig csak egy birtoklevéllel igazolja, hogy az a sajátja. Egyre több gond van a szubvenciók igénylésével. A földek bekebelezését csak közjegyzőnél lehet elvégeztetni, ahhoz pedig szükségesek az eredeti okiratok és az eredeti tulajdonosok vagy azok leszármazottai. Az eredeti tulajdonos sok esetben már meghalt, a leszármazottak lehet, hogy külföldön élnek, de ha itt vannak, sem lehet őket megtalálni, és rábírni, hogy menjenek el a közjegyzőhöz. Egyelőre senki sem tudja megmondani, hogy mikorra esedékes a földügyek rendezése. Vannak elindult programok, ilyen az ingyenes első telekkönyvezési program, ami nem jó minden részletében, de nagy előrelépést jelent. Sajnos ez sem ad megoldást a kézzel írott adásvételi szerződések kezelésére. Az ingyenes bekebelezési program segít abban, hogy a földet bekebelezzék annak a személynek a nevére, akinek kiállították a birtoklevelet. A probléma onnan kezdődik, hogy az örökösök hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a földet most használó személy kebelezze be azt? Ha megtörténik a bekebelezés annak a nevére, aki akár húsz éve megkapta a birtoklevelet, az, aki most használja a földet, el kell kezdje a megvásárlási procedúrát. Az eladást a birtoklevél tulajdonosa vagy annak leszármazottai kell kezdeményezzék. Ezek közül sokan, akik itt élnek, nem hajlandók elmenni a közjegyzőhöz, azt mondják, ők vagy a szüleik eladták, s őket tovább nem érdekli.

Elek György