Öt darab, egyenként 200 méteres, felfújható töltéssel, 500 méter hosszú alumíniumtöltéssel, motoros pontonhíddal, két homokzsáktöltőgéppel bővült a vízügyi igazgatóság árvízvédelmi eszköztára.

Bár Románia bőségesen el van látva folyókkal, patakokkal, érfolyásokkal és tavakkal, a szabályozott vízgazdálkodás viszonylag rövid „történelemmel” rendelkezik, hiszen csak 1924-ben foglalták törvénybe a vízgazdálkodás szabályait, az intézményesített, központi vízgazdálkodás pedig csak 1956-ban jött létre. Szatmár megye túlnyomó többsége (az Ér patak vízgyűjtő medencéjét leszámítva) a Szamos-Tisza Területi Vízügyi Igazgatósághoz tartozik, Máramaros, Szilágy, Kolozs és Beszterce-Naszód megyével egyetemben. A Szatmár Megyei Vízügyi Igazgatóság összesen 1083 kilométer hosszú, 3401 négyzetkilométer összterületű vízfelületet kezel, munkájukkal, illetve a meglévő, 561,46 kilométernyi töltéssel 189 települést és 135 085 hektárnyi területet védenek.

A prefektusi kollégium keretében a Szatmár Megyei Vízügyi Igazgatóságot vezető Andrieş Vasile elsőként azokat a nemrégiben megvásárolt eszközöket mutatta be, amelyek segítségével nagyobb eséllyel léphetnek fel az árvizek ellen, illetve hatékonyabbá tehetik az árvízvédelmi munkálatokat. Mint a beszámolóból kiderült, Románia az elmúlt időszakban 63 millió euró összértékben fejlesztette az árvízvédelmi eszköztárát, s e beruházás 85%-át az Európai Unió biztosította vissza nem térítendő hitel formájában. Ebből a jelentős összegből 6,28 millió lej jutott a szatmári kirendeltségnek, amelyből létrehoztak egy operatív központot Szatmárnémetiben, egy automatizált mérőállomást a kányaházi tavon és két mérőpontot a Rea és a Fehér patakon. Az operatív központot motoros pontonhíddal, öt darab, egyenként 200 méteres, felfújható töltéssel, 500 méter hosszú alumíniumtöltéssel, két darab homokzsáktöltőgéppel, szádfallal és azt a földbe verő géppel, különböző szennyezést tisztítani képes berendezésekkel, földmunkát végző munkagépekkel (traktorral, billenőplatós teherautóval, buldózerrel, hosszú karú markológéppel) és kaszálógépekkel látták el.

Andrieş a kányaházi gyűjtőtóval kapcsolatosan elmondta azt is, tervek készülnek befogadóképessége növelésére, ugyanakkor dolgoznak a Mázsa-patak szabályozását célzó terveken is. Az igazgatóság idei munkálatait felsorolva megemlítette, hogy a tavaszi áradást követően Királydaróc közelében szabályozták a Kraszna medrét és közel 2,5 kilométer hosszan megerősítették a töltését; Barlafalu közelében megtisztították a Rogyina-patak medrét és hasonló munkálatok zajlanak a Fehér, a Rossz, a Kislekence patakon, valamint a Krasznán Girókuta és Alsószopor közelében. Beszámolójában Andrieş nem csak a 2015-ös év munkálatairól ejtett szót, hanem visszatekintett az általa vezetett intézmény több mint két évtizedes tevékenységére is, hiszen — mint mondta — annak hasznosságát mindennap megtapasztaljuk. Még 1994-ben elkezdték azokat a munkálatokat, amelyeknek célja, hogy stabilizálják a Szamos folyását a máramarosi Sülelmed városa és Szatmárnémeti között — ebből már csak a Borválaszúton, Apán, Dobrácsapátin és Szatmárpálfalván áthaladó szakasz van hátra. Ennél valamivel régebben, már 1990 óta dolgoznak a Kraszna és mellékpatakjainak rendezésén, de az elmúlt években tettek erőfeszítéseket a Kislekence, a Rea, a Nagytarna, a Túr, a Kistálna és a Nagytálna patak mentén is. A Nagytarna esetében a 2008-as, 2010-es és 2013-as gátszakadást követően mintegy 4300 méteres szakaszon erősítették meg a patak partját, töltését, szabályozták medrét betonlapokkal és egyéb eszközökkel. A Túr felső szakaszán szintén mintegy két kilométer hosszúságban erősítették meg a partot, szabályozták a medret. Szintén az árvízvédelmi harcot szolgálja az a 18 automatikus mérőpont, amelyeket a PHARE-program keretein belül a Krasznán és a Túron hoztak létre, magyarázta Andrieş, hozzátéve azt is: az elmúlt időszakban javult az ukrajnai kollégáikkal s az ottani vízügyi szervekkel való kapcsolatuk, a magyarországiakkal pedig már hosszú ideje nagyon jól és hasznosan működnek együtt.