Mo Jen Kínában a legkedveltebb írók egyike, így hazájában valószínűleg nem keltett nagy meglepetést, hogy ő nyerte el az idei irodalmi Nobel-díjat — véli Zombory Klára műfordító, sinológus.

Mint felidézte, Kínában a nagy kulturális forradalom idején, 1966 és 1976 között teljesen megszűnt a művészeti élet, így az irodalom is. A nyolcvanas évek elején aztán több irányzat is megjelent a kínai irodalomban: míg egyes alkotók kísérletező, formabontó művekkel jelentkeztek, az úgynevezett Gyökérkeresők — akik közé Mo Jent is sorolják — a hagyományos kínai kultúrához nyúltak vissza, amellett, hogy már olvasták és jól ismerték a nyugati irodalmat is — emlékeztetett a sinológus. Zombory Klára elmondása szerint Mo Jen is megszenvedte fiatalon a kulturális forradalmat, majd íróként többször betiltották a műveit. Mo Jen és írótársai kezdetben lázadó nemzedéknek voltak elkönyvelve: nem bírálták ugyan közvetlenül a pártot, de minden művükben, sokszor történelmi köntösbe bújtatva, kritizálták a korábbi éveket, a kulturális forradalom, a kommunista "félrevezetés" időszakát - közölte a műfordító, hozzátéve, az író által felvett Mo Jen név is azt jelenti: "aki nem beszél". A Nobel-díjat elnyert alkotót azonban mára Szu Tunggal és Jü Huával együtt Kína három legnagyobb kortárs írójaként emlegetik hazájában is; jelenleg a kínai írószövetség alelnöki posztját tölti be. Zombory Klára megjegyezte: az általa barátságos, szarkasztikus humorú embernek megismert Mo Jentől még egy írás sem jelent meg magyarul. "Nyáron a kínai írószövetség meghívására Kínában jártam egy műfordítói konferencián, ekkor találkoztam vele, és beszéltünk arról, hogy jó lenne magyarul is kiadni a műveit" — idézte fel. Mint azonban hozzáfűzte, Mo Jen szövegei nagyon szépek, de rengeteg történelmi és kulturális utalást tartalmaznak, ezért fordítóinak mélyen bele kell ásniuk magukat annak a tájegységnek, annak a kornak a kultúrájába, amelyről az adott történet szól.