Tegnap egy rendhagyó istentisztelet keretében a dániai Lis Heiner Mortensen lelkésznő hirdetett igét a szatmárnémeti Németi református templomban, az igehirdetést követően mindenki figyelmét lekötő kórusműveket adott elő a budapesti Kodály Zoltán Férfikar.

Az istentiszteleten Lis Heiner Mortensen dániai lelkésznő hirdetett igét, aki 1996. augusztus 4-én ismerkedett meg Sipos Miklós lelkipásztorral, azóta tart a kapcsolat. A lelkésznő Jób könyvére alapozta igehirdetését. Jób könyve egy hosszú, őrlődő terápiás beszélgetés, mely a bánatról, a veszteségről, az elviselhetetlen gonoszságról szól. Jób nem fogadta el a dolgok állását. Ő szeretett volna maga körül érezni egy valóságot. Egy olyan valóságot, ahol a jelentéktelen, a por és hamu is számít Isten szemében. Egy világ, ahol van reménye az embernek társadalmi helyzetétől függetlenül. Jób egy reménnyel teli világgal találta szemben magát. Miután Isten megnyugtatta Jóbot, szólt neki a saját vágyairól. És arról, hogy mit remél az emberektől. Isten Jób mellé állt, és megmutatta neki a teremtett világot: a kevély vadállatokat, a természet rejtélyeit és annak félelmetes szépségét. Egy rejtélyes kérdést tett fel Jóbnak, amely talán azt jelenti: akarsz-e velem együtt lenni, borjút és az oroszlánkölyköt őrizni egy új ég alatt? Leszel-e a képmásom, a képviselőm ebben a mesés világban? Jézus így szól az egyik példázatában: „De amikor az embernek fia eljő, vajon talál-e majd hitet a földön?” Ez azt sugallja, hogy ez a példázat többről szól, mint vallási tárgyú hosszútávfutó versenyről imádság kategóriában. Ez egy meghatározott tartozásról szól, az Istenhez való tartozásról és a hithez való tartozásról. És a példázat azt mondja, hogy a hit nem az élet viszontagságainak könnyed és engedelmes elfogadása. A hit nem azt jelenti, hogy mindent úgy kell elfogadni, ahogy jön, mint Isten akaratát. Az ima, az imádkozás bizonyos időkben figyelemfelhívásként, felkiáltásként is hangzik: Istenem, tegyél már valamit, hallgasd már meg azokat az embereket, akik vágynak egy új égre és egy új földre. Ezek olyan szavak, melyeket az emberek, akik állandó elnyomás alatt éltek, valószínűleg gyakran mondtak, kiáltottak imáikban.

A vendégeket és a népes gyülekezetet Sipos Miklós, a szatmár-németi református egyházközség lelkipásztora köszöntötte, majd ismertette a dániai testvérgyülekezettel kialakult kapcsolatot. A továbbiakban a budapesti Kodály Zoltán Férfikar énekelt, mely csodálatos előadásával nagyon sok résztvevő szeméből könnyeket csalt ki. A kórus meghívást kapott egy teljes koncertre, amit örömmel el is fogadtak. Az istentisztelet a Himnusz eléneklésével ért véget.

Elek György