Kedves testvéreim! A karácsony ünnepének egyik leglényegesebb emberi része az ajándékozás. A legtöbb gyermek ilyenkor lázasan és kíváncsian várja, hogy mit fog kapni az angyalkától vagy Jézuskától. És persze a felnőtteknek is jól esik az, ha kapnak, de ismerek olyan embert is, aki kifejezetten szeret adni is másoknak. Nemrégiben volt a mi kertvárosi gyülekezetünkben egy olyan karácsonyi gyermekműsor, amelynek az volt a címe: A legnagyobb ajándék – üzenete pedig nem volt más, mint az, hogy Isten Fiának megszületése az emberiség legnagyobb ajándéka.

Ézsaiás prófétának, az ószövetség evangélistájának könyvéből egy jól ismert jövendölés hangzik el a Messiásról. A próféta egy másik helyen Dávid utódjának is nevezi az eljövendő Megváltót, aki a békesség királyaként fog uralkodni. És arról is szól, hogy honnan származik ez a király, hogy milyen lesz ez a király, és hogy milyen országot és korszakot hoz ez a király. Bár mindhárom kérdés izgalmas, idén elsősorban csak egyetlen kérdésre ad választ a karácsonyi örömüzenet: mit hoz ez a király?
Nos, ha egy vendég érkezik valahova, akkor előfordulhat az, hogy a család valamelyik gyermek tagja ártatlanul megkérdezi: Mit hoztál nekünk? Tegyük fel idén karácsonykor ugyanezt a kérdést mi is: Mit hozott nekünk Jézus Krisztus? Ézsaiás bizonyságtétele szerint: békességet. „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” – mondja maga Jézus Krisztus minden tanítványának, minden követőjének, kicsinynek és nagynak. Ugyanezt hirdették az angyalok is a betlehemi mezőn: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lukács 2,14) Miért van erre nagy szükség? Azt hiszem, ezt a kérdést éppen ma, éppen ennek az esztendőnek az árnyékában nem is kellene feltennünk, annyira magától értetődő. Nagy a békétlenség. Tele van vele a mindennapi életünk. Békétlenség van nemcsak a szomszédos országban, de az egész világon. Merényletek, ropogó fegyverek, menekültek sokasága mindenütt. És nincs békesség az országokon belül sem. A hatalomért, pénzért, hírnévért mennyi gonoszságra képesek az emberek! És néha a családon belül sincs békesség. Kis dolgokért is veszekszünk, nagy dolgokért pedig „halálosan”. Ezt még visszaadom neki – így van számon tartva a sértés, a károkozás. A legijesztőbb, hogy egy-egy szívben sincs béke!

Milyen az a békesség, amit Jézus Krisztus hoz? Nos, erre nézve van a prófétának egy olyan jövendölése is, miszerint a szelíd állatok és a vadállatok közti ellentétek a Messiás békeországában megszűnnek. A párduc, a farkas, az oroszlán nem támad a kecskére, a bárányra, a tehénre. Nem azért, mert így nevelik, vagy így idomítják őket. Megváltozik belül bennük valami. Ez azt is jelenti, hogy a vadállatok indulatával rendelkező ember sem akarja többé bántani a gyöngébbet, a kiszolgáltatottabbat. Mert Ézsaiás próféciájában az állatok megszelídülése az ember megváltozásának példája! Itt belül kell megváltoznunk. Jézus által megláthatjuk a másik embert. Aki Jézus Krisztus békességét kapja, az figyelmes, szelíd szívű lesz, nem üt oda és nem üt vissza. A vadszívű ember új szívet kap. Nem akarja megszerezni a másét, sőt, segíteni és adni akar neki. Testvéreim, a békességet egyedül Jézus Krisztus adhatja. Ő helyreállítja elrontott dolgainkat, egész elrontott életünket!
Hogyan lehet ezt a békességet megszerezni? Úgy, hogy Ő, maga Jézus Krisztus hozza el azt a békét, amely belülről megváltoztathat. Legalább karácsonykor ne veszekedjünk! – szoktuk mondani. És valóban, egy ideig igyekszünk jól viselkedni, de aztán valahogy visszatérünk a régi nótára. Jézus ezt a régi indulatot változtatja meg. Először Istennel békít meg bennünket. Pál apostol szerint Jézus ma is kínálja az Ő békességét: először az embernek, majd a teremtett világnak (Róma 8,21,32).

Hadd tegyem fel még egyszer a kérdést: akkor mit is hozott nekünk Jézus? Nem új lakást, nem drága autót, nem hatalmas ajándékcsomagokat, hanem békességet. Szívből kívánom mindenkinek, hogy idén karácsonykor legyen az egész ünnep alatt és után is békességünk az Istennel és egymással. Legyen végre békesség! Kérjük ezt teljes szívvel, lélekkel, és ezért imádkozzunk. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott karácsonyt mindenkinek!

A nagykárolyi-, nagybányai- és szatmári egyházmegye nevében

Tolnay István nagykárolyi esperes