Jegyzet

Mit ér az ember, ha magyar?

2016.03.04 - 15:32

Klaus Iohannis, Románia államelnöke visszavonta Tőkés László román állami kitüntetését, a Románia Csillaga érdemrendet, amit az 1989-es forradalomban vállalt szerepéért kapott 2009-ben Traian Băsescu akkori államelnöktől. Iohannis kifejtette: annak, aki román állami kitüntetést kap, tiszteletben kell tartania a román alkotmányt és azokat az értékeket, amelyek ennek alapját képezik. Jó lenne megtudni a valóságot: az államfő vicces kedvében volt, amikor ezt mondta, vagy ő is az árral halad, az ő dolga is többnyire az, hogy a mögötte álló, az őt államelnöki székbe ültető szervezetek szóvivője legyen? Mert el kell döntse a népszerűségét egyre inkább elveszítő államfő, hogy a mögötte álló szervezeteknek — akiknek ő csak eszköze — akarja megköszönni, hogy államelnök lett, vagy azoknak a szavazóknak — köztük nagyon sok magyarnak is —, akik a demokratikus jogállam valamikori létrehozásának reményében rá szavaztak. 1989 decemberében még a megbukni látszó szekuritáté tagjai is örültek a temesvári lelkész kiállásának, mert tudták, hogy a változás nekik hozza majd a jobb világot. A legvéresszájúbb magyargyűlölők is kiálltak mellette, mert olyat tett, amit egyetlen román sem. De miért is tett volna, hiszen nagyon sokan még abban az — ne nevezzük meg most, milyen — időszakban is elégedettek voltak. A történteket ma már számtalan szemszögből lehet magyarázni, de akkor mindenki egyetértett azzal, hogy amit Tőkés tett, hősies cselekedet volt. Tőkés László 1989 decemberében a ,,forradalom” lángjának szítója, a szabadság szimbóluma volt. Ahogy kezdett körülötte kialudni a láng, úgy kezdtek megjelenni az apró, majd nagyobb bizonyítékai annak, hogy az ellopott forradalom vívmányai visszakerültek azok kezébe, akik azelőtt is, azután is igyekeztek és igyekeznek ma is lábbal tiporni a jogokat. Tőkés László érdemrendjének a visszavonása a mára már ki tudja, hány szeletbe szaggatódott romániai magyarság jogainak a megvonása is egyben. Újra és újra feltehetjük a kérdést Ady Endre Az ős Kaján című versének sorával: Mit ér az ember, ha magyar?

Elek György