Túl hosszan nem lehetne sorolni, hogy mit tett a Ponta-kormány egy év alatt, de annál hosszabb a magyarázat, hogy miért nem teljesíthette ígéreteit. Az elmúlt egy év nagyobb része a Traian Băsescu államfővel folytatott „húzd meg, ereszd meg” politikai harccal telt, de állandó volt a feszültség a szövetség két pártja (PSD és PNL) között is. Sokszor abban nem tudtak megegyezni, hogy ki mennyi pártkatonát juttasson közintézmények élére, majd jött a nagy csapás a PNL-re, amikor Ponta egyezkedni kezdett Băsescuval. Olyan dolgok ezek, amelyek már kevés embert lepnek meg, hiszen a politika színpadán már minden megtörténhet, akár a szappanoperákban. No de mit kapott az egyszerű állampolgár ettől az egy évtől? Durván szólva: pofonokat. Leálltak a beruházások, aminek azonnali következménye a munkahelycsökkenés. Megemelkedtek az energiaárak, s ez maga után vonta a többi termék — így az élelmiszerek — árának emelkedését is, ami nagyon sok család életét nehezítette meg. És mi valósult meg a nagy ígéretekből? A decemberben nagy hűhóval elkezdett útjavítások (pl. Szatmárudvari—Apa) ma is állnak, a városok, községek költségvetésében nincs pénz beruházásokra, leálltak a kormányprogramok, de sorolhatnám még. Ha az ígérgetőket kérdezzük, rögtön magyarázkodni kezdenek — de nem magyaráznak meg semmit. És mit kapott a magyarság a Ponta-kormánytól? A helyhatósági és parlamenti választások után megpróbáltak minden fontosabb funkciót elvenni tőlünk, ahol sikerült megőrizni a tisztséget, a vezetőknek minimális a hatáskörük. Tehetetlenek vagyunk a parlamentben, a megyei, valamint sok városi és községi intézményben, minden okunk megvan, hogy féltsük oktatási és kulturális intézményeinket. Több példa van rá, hogy támadják a történelmi egyházak vezetőit és lelkészeit. A Ponta-kormány is bebizonyítja, hogy valamiért még mindig félni kell az egyre fogyatkozó magyarságtól, csak akkor van rá szükség, ha eszköz lehet a hatalom megtartására.

Elek György