Egy ideje nagyon sok szülő az iskolakezdésre való készülődéssel van elfoglalva, bár sok a tanácstalanság, mert többnyire ismeretlen okok miatt hatálytalanodtak a megszokott szabályok, újak pedig nem léptek életbe.

Mi az, amit mindenképpen elő kell teremteni ahhoz, hogy elkezdődjön az első vagy az új tanév, és mi az, amin továbbra is törnünk kell a fejünket, hogy megtaláljuk a megoldásokat? Nem tudni biztosan, hogy milyen megszorításokkal indul mától a tanítás, az akkor érvénybe lépő intézkedések meddig lesznek érvényesek, és előfordulhat-e, hogy egy idő után áttérnek az online oktatásra. Talán ez lenne a legnagyobb csapás, hiszen a korábbi online időszaknak már észlelhetők a negatív következményei.

Az iskola minden ember életében meghatározó. Iskolakezdéskor minden szülő azt szeretné, ha gyermeke, gyermekei az iskolai évek felhőtlenségét, ezt a nagyon fontos és meghatározó életszakaszt a maguk szépségében és teljességében élnék meg, nem pedig a gyerekekre háruló érzelmi, mentális teher alatt.
Mit ad ma az iskola? Mi az, amit elvár szülő és diák az iskolától? A kérdésekre a választ csak találgatni lehet, hiszen nem tudjuk, mit hoz a holnap, milyen lesz a világ, mire gyermejeink elhagyják az iskolapadot. Mert sokszor nem a tudás, hanem az ügyeskedésre való hajlam hozza a nagyobb sikert. Nagyon sok fiatal tervezi, hogy nem itt fog élni, hanem más országban próbálja megalapozni az életét.

A szülőben kialakul a félelem, az aggódás, meg akarja védeni gyermekét a rá leselkedő veszélyektől, azoktól a kihívásoktól, amelyekről előre látszik, hogy az összeomláshoz vezetnek. Az iskolák egyik legnagyobb feladata az életre, a helytállásra való nevelés kellene legyen. Sajnos ma az történik, hogy csökken az oktatási rendszerrel szembeni bizalom, holott éppen az elvárásoknak megfelelő iskolarendszert kellene kialakítani. Olyan oktatási rendszert, amelyben a pedagógus segít a szülőnek a gyerek felnevelésében: erősíti annak jellemét, olyan élményekkel gazdagítja, amelyek felkészítik a közösségi életre. Egyre többen érzik ennek a hiányát.

Látszatra a legtöbb fiatal számára adott a lehetőség a tanulásra, de nem garantált, hogy diplomával a szakmájuknak megfelelő munkahelyet kapnak. Nagyon sok diplomás fiatal megy el Németországba uborkát szedni, Angliába mosogatni, Portugáliába építkezni, Olaszországba állatokat gondozni stb. Az ügyeskedők ideig-óráig beállnak állami intézményekhez aktatologatónak vagy lóti-futinak, majd miután onnan kiszorulnak, megpróbálnak mindent újrakezdeni, ha még lehet.

Elkezdődik az új tanév. Mint mindig, reményekkel. A legnagyobb reményforrás az, hogy akár az online térben is van lehetőség a tanulásra, ezzel a lehetőséggel sokan élnek, az iskolának ezt a még nem kitapasztalt formáját viszont nagy bátorság tömegoktatásnak nevezni, mert azok vannak többen, akik számára nem biztosítottak az ehhez szükséges feltételek, és azok a pedagógusok vannak többen, akik nem rendelkeznek az ehhez szükséges képességekkel.

Elek György