Miről szól ez a világ? — kérdezhetjük egymást vagy éppen önmagunkat. Anyagi és szellemi javakért történő küzdelemről — jöhetne a válasz. Hatalmas feszültség uralja a lelkeket, találgatjuk: mit kell tenni azért, hogy kielégítsük anyagi és szellemi szükségleteinket? Ma már az élet iskolája sem az, ami régebben volt. Íme egy példa. Fiatalok több mint harminc személyből álló csoportja jelentkezett önkéntes véradásra. Olyan fiatalok, akik valóban segíteni akarva, jó szándékkal mentek el a véradó központba, mert tisztában vannak azzal, hogy a véradással életet menthetnek. A szokásos rutinvizsgálatok során kiderült, hogy az ott megjelent fiataloknak csupán a fele alkalmas véradásra. A másik fele ilyen-olyan egészségügyi zavarok miatt nem adhat vért, bármennyire akar, nem segíthet. Amint az helyben kiderült, nem olyan betegségekről van szó, ami ártalmas lehetne azokra a betegekre, akik megkapnák a vért, hanem ezek a modern világ életmódjának a következményei. A mozgás hiánya és a táplálkozási szokások már gyerek- és ifjú korban elgyengítik a ma emberét. Ez nem meglepő. Nagyon sok gyereket személygépkocsival visznek-hoznak az iskolába, rendszertelenül táplálkoznak, olyan ételeket fogyasztanak, amelyek nem tartalmazzák azokat az elemeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a szervezet erős, vagy akárcsak normális legyen. A szülők vigyáznak arra, hogy gyerekeiket télen ne ,,csípje” meg a hideg, ne érje szél, nyáron ne ,,süsse” meg a nap, nehogy természetes úton kerüljenek a szervezetébe a vitaminok és az életet megtartó természetes anyagok. A gyerek, ha csak lehet, nem vesz részt a tornaórákon, máskor sem sportol, inkább összehúzza magát és a legegészségtelenebb testtartást felvéve görgeti a bejegyzéseket a mobiltelefonon.

Történik ez egy olyan világban, ahol a maga módján mindenki igyekszik küzdeni az anyagi és a szellemi javakért. Amikor mindenki karriert akar befutni. Milyen ma, milyen kellene legyen az élet iskolája? A nevelés két tényezőn múlik: azon, akit nevelünk és azon, aki nevel. Minden gyerek más és más adottsággal kezdi meg az életútját. Minden gyerek más élettörvényszerűséggel találkozik, minden gyereknek másként irányítják az életfejlődését. Mégis minden egyéni életben kell legyen olyan, ami közös, mert közösségekben élünk. Mély értékek tartanak össze egy közösséget. És mély érzések. Olyan érzések, amelyeknek a gyökerei minden megszületendő gyermekben ott vannak. Ezek vagy kihalnak, vagy ellombosodnak. Egyre kevesebb a gondolkodó és érző elme. Egyre kisebb az érzelmek szerepe a személyes döntésekben. Sokkal gyakoribb az önzés, az erőszak és a rosszindulat. Az érzelmeket művelni kell, meg kell tanulni érzékenyen kommunikálni. Miről szól ez a világ? Az önérdekről. Ezt tanítja az élet iskolája. Mindenki úgy él, ahogy ebben az iskolában tanul.

Elek György