Új magyar oktatásügyi államtitkárt nevezett ki a tisztségéből már eltávolított Sorin Grindeanu volt miniszterelnök. Ilyenkor felmerül az emberben a kérdés: milyen változásokat hoz majd az új államtitkár? A régi éveken át arra hivatkozott, hogy nem tudta véghezvinni a magyar nyelvű oktatásban szükséges reformokat, mert a tanügyminisztérium megkötötte a kezét. Higgyük el, hogy így volt, de akkor újabb kérdések merülnek fel: mi szükség volt erre az államtitkárságra? Miért nem tiltakozott senki amiatt, hogy a kormányhoz tartozó hivatal munkáját, önállóságát tették lehetetlenné? Új szita szegen kellene függjön. Minden bizonnyal ott is fog függeni, bár a kinevezés után az államtitkár csak annyit mondott: „Eddigi pályafutásom során megtanultam, mikor van a küzdés és mikor az együttműködés ideje, hogyan kell kiállni a magyar oktatás érdekeiért, hogyan kell azokat helyi és megyei szinten képviselni”. A tervekről és elképzelésekről Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke beszélt, igaz, ő is azt mondta, amit megalakulása óta folyamatosan hangoztat érdekvédelmi szervezetünk: „Nekünk a parlamentben, a kormányban, helyi szinten is azt kell mondanunk, hogy a magyar oktatásnak nincs alternatívája”. Eddig sem volt, de hol vannak azok az eredmények, amelyek a parlamenti munkákról szóló beszámolókon elhangzanak? Valahogy úgy tűnik, hogy a magyar oktatásügyi államtitkárság is — mint sok más hivatal — csak arra jó, hogy munkahelyet biztosítson olyan személyeknek, akik teljesítik azoknak az utasításait, akik kinevezték őket. Nincs lehetőség arra, hogy ilyen-olyan székekbe szakemberek üljenek, olyan személyekre van szükség, akik teljesítik a pártutasításokat, a saját véleményüket pedig megtartják maguknak. Jó lenne tudni, milyen új elképzeléseket visz be a magyar oktatási rendszerbe az új oktatásügyi államtitkár, mennyire fogja a magyar oktatás ügyét szolgálni, és mennyire nem a politikai érdekeket. Mert a politikai érdekek nem mindig azonosak a választók érdekeivel. A politikában gyakran túl sok a megalkuvás, ami lehet, hogy pillanatnyilag jónak tűnik, de hosszú távon nem eredményes. A magyar nyelvű oktatás sorsa a politikum kezében van, de nem a politikum fogja a huszonhét éve mindig napirenden lévő problémákat megoldani. Az oktatásban létező problémákat — legyen az román, magyar vagy bármilyen — csak hozzáértő, jó szándékú szakemberek tudják megoldani, az ilyenek pedig távol tartják magukat a politikától, és az utasításokat végrehajtó személy szerepét sem vállalják. Ameddig ez így van, a magyar oktatási államtitkárság is csak annyit ér, mint a nóta végén a sej-haj.

Elek György