A romániai minimálbér bruttó 1050 lejről bruttó 1200 lejre való emelését egyelőre visszamondta a technokrata kormány, nem nagyon akarózik neki bevezetnie január elsejétől, mondván, hogy a fizetésből élők érdekeit védi ezzel hosszú távon, miközben valójában a vállalkozói szféra érdekeit nézi. Végül, úgy néz ki, hogy a szakszervezetek nyomására mégsem annyira egységes a front, államtitkári javaslatok alapján ma fognak dönteni, hogy mi legyen. A szakszervezetek ragaszkodnak a január elsejei emeléshez, a kormánytagok csak májustól szeretnék. Kapálózik a kabinet a minimálbér emelése ellen annak ellenére, hogy az új adótörvénykönyv szinte minden módosítása a vállalkozások szolgálatába van állítva és a minimálbér-emelés mutatná azt, hogy az új kormánynak nem csak az az érdeke, hogy a gazdaság dübörögjön és a vállalkozóknak jól menjen, hanem az is, hogy az alkalmazotti szféra is közvetlen módon kapjon a sok adókönnyítés jelentette jóból valamicskét.

Érdemes felidézni, hogy eddig ahányszor csak szóba került a minimálbér emelése, a cégvezetők annyiszor fenyegetőztek tömeges, de legalább csoportos elbocsátásokkal — ami persze egyetlen esetben sem történt meg. És hiába emelték lépcsőzetesen a legkisebb garantált jövedelmet, Európában továbbra is Romániában a második legalacsonyabb a minimálbér, miközben áraikat a különböző szolgáltatók továbbra is az uniós átlaghoz és az euróhoz mérten szabják meg.

Egyelőre viszont a rossz döntés meghozatalát tartják jó döntésnek Cioloşék. Nem csak a fogyasztás — és ezzel párhuzamosan az áfabefizetés — nőne meg a legkisebb adható fizetés alig több mint tíz százalékkal történő emelése által, de a nyugdíjalapba is több folyna be és az államkassza is többet kasszírozna a fizetések után fizetendő járulékokból. A nagyobb fizetés csábítóbb lett volna az aktív korú lakosság számára a tekintetben, hogy elhelyezkedjék, a munkavállalók számának növekedése pedig az első lépés lehetett volna 2016-ban afelé, ami hosszú távú megoldást jelentene arra, hogy Románia kimásszon a szegénységből.

Princz Csaba