Dsida Jenő időszerűsége volt a témája a pénteki rendezvénynek. Az irodalmi tanácskozást kerekasztal–beszélgetés követte, délután pedig megkoszorúzták Dsida Jenő szatmárnémeti szobrát.

Komsa Tamás, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium diákjának szavalata után Muzsnay Árpád köszöntötte a résztvevőket, aki elmondta, húsz éve az Északi Színházban volt az első Dsida–megemlékezés, ekkor avatták fel a költő emléktábláját. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti alpolgármestere kiemelte, nekünk szatmáriaknak van mire büszkék lennünk, hiszen olyan neves személyiségek születtek a megyében, akik ma már világszerte ismertek. A szatmári magyarságnak van múltja, jelene, és hisszük azt, hogy lesz jövője is.

Irodalmi tanácskozás

A tanácskozást Szili Katalin, a Magyar Parlament Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke nyitott meg. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a magyar közösségeknek szükségük van olyan eseményekre, amelyeken megtalálják a közös hangot. Dsida Jenőt idézve: „Miért faljuk fel egymást akkor is, ha nem vagyunk éhesek?” mutatott rá a magyarság időszerű problémáira. Dsida nem volt politikus, ő versein keresztül rajzolta meg azokat a sorsjáték–jeleneteket, amelyeket átélt és mi is átélünk ma is. Meg kell tanulnunk összefogni, párbeszédet folytatni, mert csak akkor tudunk megmaradni, ha megtaláljuk a közös hangot. A demokrácia azt jelenti, hogy lehet eltérő véleményünk, de meg kell találni azokat a közös pontokat, amelyek összekötnek minket. Feltehetjük–e azt a kérdést, hogy mennyire időszerű Dsida? Feltehetjük akkor, ha megkérdezzük azt is: mennyire időszerű a természet, a szerelem és egyebek. De megkérdezhetjük azt is, hogy lehet–e az időtlent, az örök értéket divatossá tenni? A globalizálódó világban sok minden megváltozott: az értékek mértéke és a mértékek értéke is. Hiányzik az emberekből az odafigyelés, a szeretet, a szerelem, a jó és a szép. Ha a közös dolgainkra nem vigyázunk, annak mások örülnek. Számunkra egy dolog a fontos: ha választanunk kell, azt vegyük figyelembe, hogy mi a magyar érdek.

Az első két előadás nem kötődött kizárólag Dsidához, de Bura László A századelő és az impérium–váltás Szatmárnémetije és Zubánics László Beregszász az I. világháború idején című előadása bemutatta azt a kort, amelyben Dsida élt. Cseke Péter Dsida Jenő, a Pásztortűz–szerkesztő, Végh Balázs Béla Értékteremtő líra és Láng Gusztáv Tükör előtt — Psalmus után című előadásai a legújabb Dsida–kutatások eredményeit tárták a hallgatók elé.

Koszorúzás a Dsida–szobornál

Dsida–verssel indult a költő szobránál tartott idei megemlékezés, amelyen Nm. és Ft. Schönberger Jenő római katolikus püspök mondott beszédet, aki kedvenc Dsida–versét, A föld és az ember megmarad címűt idézte. A krisztusi kort meg sem érő költő azt üzeni számunkra — hangsúlyozta a püspök —, hogy olyan fiatalokat neveljünk, akik vállalják hivatásukat. Dsida a magyarság megváltozott körülményei között is felismerte, hogy mi a teendő. Megállapította, hogy a kisebbségi létben csak úgy maradhatunk meg, ha egységben maradunk. Az elhangzott köszöntők után a megemlékezés koszorúzással ért véget.

Elek György