Elballagtak az Aurel Popp Művészeti Líceum végzősei, az ünnepélyes, minden diák életében egyik legfontosabb esemény délelőtt volt az iskola udvarán.
Az iskolaudvar zsúfolásig telt szülőkkel, rokonokkal, barátokkal és diáktársakkal; mindazokkal, akik fontosnak tartották, hogy a ballagók mellett legyenek ezekben a megható pillanatokban.
A végzősök osztály szerint elegánsan összeöltözve foglalták el helyüket az előzetesen odakészített székeken, majd az eseményt az iskola igazgatónője, Nichita-Sulyok Julianna nyitotta meg, a Szatmárra jellemző szokás szerint először románul, majd magyarul szólva a jelenlévőkhöz. Ünnepi gondolataiban az elrepült időről beszélt, mondván, hogy a végzősök szemeik előtt nőttek fel — sőt, néhányuknak 12 évvel ezelőtt ő fogta meg a kezét, mikor beléptek az iskola udvarára. Ezt követően a közösen átélt felejthetetlen pillanatokat idézte fel, majd arra buzdította a 70 végzős diákot, hogy köszönjék meg a tanáraik és szüleik nyújtotta segítséget, támogatást és szeretetet, amelyet az elmúlt években kaptak, és ami elsegítette őket életük egy új, ismeretlen szintjéhez. Biztosította a diákokat afelől, hogy iskolájuk végtelen büszke végzőseire, majd azzal a jókívánsággal látta el őket, hogy a nagybetűs Életbe lépve minden lépésükből tanuljanak, legyenek sikeresek és váltsák valóra álmaikat.
Cristina Junjan aligazgatónő beszédében arra emlékeztetett, hogy a ballagás az egyik legfontosabb esemény a diákok életében, s sokuknak bizonyosan öröm, büszkeség, de talán kis szomorúság is a középiskola vége. Az tanárnő gratulált a tanároknak és a szülőknek, majd a diákokhoz intézve a szót, elmondta, hogy mindegyikükben nagy potenciál van, ezért fontos, hogy a helyes utat válasszák és mindig emelt fővel és nyitott szívvel vívják meg az élet harcait. Zárásképpen sok sikert kívánt, s arra biztatta a tizenkettedikeseket, hogy folytassák tanulmányaikat.
A beszédek sorát Marius Boroș tanfelügyelő zárta, aki a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség és Boitor Anișoara főtanfelügyelő nevében köszöntötte az összegyűlteket, sok sikert kívánva a közelgő vizsgákhoz. Beszédében személyes üzenetét is megfogalmazta, mely szerint mindenki a saját tempójában és módján éri el sikereit, ezért fontos, hogy a fiatalok a maguk ütemében érjék el céljaikat, továbbá gyakorolják a titoktartást és szerezzenek olyan barátokat, akik felemelik őket. Befejezésképpen arra buzdított mindenkit, hogy örüljön a fiatalságának, és találja meg az élet apró örömeit mindig és mindenben.
Ünnepélyes kulcsátadás
A beszédeket az ünnepélyes díjkiosztó követte, amelynek keretében a három osztályfőnök sorra mondott rövid beszédet, majd kiosztotta a különféle érdemokleveleket és tanulmányi díjakat.
A tanulmányi díjak mellett több különdíjban is részesültek a végzősök: a XII. A osztályból Goia Camelia osztályfőnöknő francia- , grafika- , zene tantárgyversenyeken és a román szavalóversenyen elért teljesítményekért jutalmazta meg diákjait. Szigeti Enikő, a XII. B osztály osztályfőnöke az önkéntes csapat tagjait, a színjátszókat és a román szavalóversenyeken résztvevőket részesítette különdíjban, míg Nichita-Sulyok Julianna a Szatmárnémeti Véndiákszövetség díjat nyújtotta át az egyik négy éven át osztályelsőként végző diáknak. A XII. C osztály diákjait pedig Bianca Costea osztályfőnöknő díjazta az építészet tantárgyversenyen elért kitűnő eredményekért.
Az ünnepélyes, megható pillanatokkal teli díjátadót az évfolyamelső megnevezése és jutalmazása követte – az idei évfolyam legjobb tanulója a XII. A. osztály diákja, a, 9.87-es átlaggal végző Nagy Gabriella lett, aki díjazása után rövid beszédet mondott, majd a tizenegyedik osztályosok magyar nyelvű búcsúbeszéde következett, ezt után a román szakról egy diák saját, kifejezetten a ballagásra, illetve a ballagóknak írt versét szavalta el az ünnepség keretében.
A búcsúztatásokat a hagyományos kulcsátadás váltotta fel — az igazgatónő irányítása alatt a három végzős osztály egy-egy képviselője, valamint a hátramaradt tizenegyedik osztályosok képviselői egymással szemben állván adták át - vették át a sok éven át megőrzött, a tudás, hatalom, felelősség szimbólumával felruházott kulcsot.
A kulcsátadást a ballagás zárómozzanata, a luftballonok elengedése követte: a szokásos módon, háromtól visszaszámolva égnek eresztették a zöld, kék és sötétkék lufikat, elballagottnak titulálván ezáltal a művészetiseket.
Az bárányfelhőkkel fedett égboltot néhány percig színes pöttyök lepték el, amelyek minél távolabb szálltak, annál nagyobb iramban indult meg a tömeg, hogy őszintén gratuláljon a ballagóknak.
Szabó Beatrix