Arculcsapás a versenyvizsgázott iskolaigazgatóknak és aligazgatóknak, ugyanakkor pedig kitűnően tükrözi a hazai viszonyokat a napokban beiktatott kormány új tanügyminiszterének első rendelete. Talán még emlékeznek rá, hogy már javában elkezdődött az iskolai év, amikor a szakértői kormány oktatási minisztere kitalálta, hogy több év kihagyás után itt az ideje annak, hogy a tanintézményeket a pártérdekek alárendeltsége alól kivonják, ezért versenyvizsgát hirdettek az intézményvezetői tisztségekre. A jelentkezőknek írásbeli és szóbeli megmérettetésen kellett bizonyítaniuk alkalmasságukat (utóbbit a tanügyhöz vajmi keveset konyító pártkatonák előtt!), s akik ezen nem teljesítették az elvárt szintet, nem tarthatták meg tisztségüket, nem foglalhattak el igazgatói széket. A vonatkozó törvény azt is kimondta, hogy azok az intézményvetők, akik nem jelentkeztek a vizsgára, nem maradhatnak tisztségben. Bár az iskolaigazgatói székre pályázók több mint kétharmada sikeresen vizsgázott, minden megyében maradt pár iskola, ahol nem sikerült a törvényben foglalt határidőig intézményvezetőket megbízni, ezért pénteken Pavel Năstase tárcavezető rendeletben hagyta jóvá a jogszabály előírásaitól való eltérést, magyarán lehetővé tette azt, hogy a versenyvizsgán megbukott vagy a megmérettetésre nem jelentkező személyek továbbra is intézményvezetői megbízást kaphassanak, a tisztséget pedig a következő versenyvizsgáig ideiglenesen betölthessék. Az ellenzéki pártok már fel is hördültek emiatt, felhívták a figyelmet arra, hogy egy törvény előírásait miniszteri rendelettel módosítani nem lehet, és arra is figyelmeztetnek, hogy a hadművelet azt a célt szolgálja, hogy a PSD tisztségben tarthassa bukott igazgatóit. Mindezeken túl az eset jól példázza azt, ami nálunk a rendszerváltás óta változatlanul működik: ha egy törvény szigorú előírásai nem tarthatóak, az éppen regnáló hatalom kénye-kedve szerint bármikor lehet azon alakítani, enyhíteni. Rendelettel vagy törvénymódosítással, részletkérdés. A rendszerváltás óta a jelenlegi a 20. tárcavezető a tanügyminisztérium élén, 27 év alatt ilyen és ehhez hasonló intézkedések, rendeletek, törvények láttak napvilágot, politikai és/vagy személyi érdekek diktálták az éppen aktuális irányvonalat, így ma már nagyon nehéz lenne bármiféle stratégiát keresni a tanügyi rendszert érintő döntések mögött. A következményeket pedig nem csak a pedagógusok, hanem az egész társadalom viseli.

Cseppet sem megnyugtató, hogy ez a módi nem csak a tanügyi ágazatra érvényes…

Elek Anikó