Az elcsendesedés és az emlékezés ideje november eleje. Halottak napján a híd melletti temető kápolnájában mutatnak be szentmisét.

III. Gergely pápa a 8. században vezette be mindenszentek ünnepét azért, hogy a vértanúk mellett a kereszténység elismerése után szentté avatottakról is megemlékezzen az Egyház. 732-ben a Szent Péter-bazilika egyik mellékkápolnáját Mindenszenteknek, vagyis az Egyház szentjeinek ajánlotta. Mindenszentek ugyanakkor azoknak a szenteknek is emléknapot ad — november hónap első napján —, akiknek a neve nem maradt fenn a történetírásban.

Az ünnep után egy nappal, november 2-án elhunytainkról emlékezünk meg. A Halottak napját Szent Odilo clunyi apát 998-ban rendelte el, hogy legyen egy alkalom, amikor a halottakról zsolozsmákkal és szentmiseáldozatokkal emlékeznek meg. Ilyenkor ellátogatunk eltávozott szeretteink sírjához, értük imádkozunk, gyertyát gyújtunk. Szatmárnémetiben november 2-án, szombaton, délután négy órától mutat be szentmisét Schönberger Jenő püspök a híd melletti temető kápolnájában, a szentbeszédet Hársfalvi Ottó általános helynök mondja.

Teljes búcsút nyerhet, aki az ünnep napján vagy ahhoz közeli napon ellátogat egy templomba, ott szentmisén vesz részt, szentáldozáshoz járul — előtte szentgyónást végez —, elmondja az előírt imákat — Hiszekegy, Miatyánk, Üdvözlégy — a Szentatya szándékára, ellátogat egy temetőbe és imádkozik a halottakért. Mindezt felajánlhatja egy elhunyt szerettéért is.