Nehéz lenne meghatározni, mikortól kezdhetjük számítani azt az időszakot, amikor a politika kezdte irányítani a világot. Azt viszont már találgathatjuk, mióta részese szinte minden ember a napi politikának. Régebben ugyanis voltak emberek, akik politizáltak, részt vettek a politikai csatározásokban, küzdelmekben, kiegyezésekben, békekötésekben, majd újabb hadüzenetekben — és sorolhatnám tovább a használt politikai eszközöket. Az emberek nagy százaléka viszont élte a maga életét, intézte a saját ügyeit, úgy érezte, hogy nem igazán tud beleszólni a nagyok dolgába, sokszor még a szavazatával sem, hiszen elég gyakran előfordult, hogy a szavazócédulán egy jelölt neve volt csak feltüntetve. Az elmúlt huszonöt évben divattá vált a politizálás. Mindenkinek van véleménye, mindenki mindenhez hozzászól, a legegyszerűbb ember is tudja, ki mit csinál rosszul és mi lenne a jó megoldás. Ezek többnyire a pálya széléről történő bekiabálások, de ha jól körültekintünk, ma már egyre nehezebb felmenni a pályára, mert kezd kialakulni a védőfal. Ma az egyszerű embernek joga és kötelessége, hogy elmenjen szavazni, aki elmondhatja ugyan a véleményét, a döntéseket viszont azok hozzák, akik ehhez jobban értenek. Vannak olyan országok, ahol szinte mindenről kikérik a lakosság véleményét, és ez természetes, hiszen az ő sorsukról döntenek. Nálunk viszont túl sok a bejelentés, egy szűk kör eldönt dolgokat, aztán azt közlik a lakossággal, amihez hozzá lehet ugyan szólni, de ez nem változtat a döntésen. Szatmárnémetiben jelenleg a leggyakoribb beszédtéma az, hogy érdemes vagy sem magyar alpolgármestert bevinni a városvezetésbe, és ha igen, akkor ki legyen az. Hivatalosan még nem kérdezték meg a lakosságot, de a közösségi- és internetes oldalakon olvasható hozzászólásokból az tűnik ki, hogy a többség nem látja értelmét, hogy erre a rövid időre, választási kampányidőszakban valaki csak azért legyen ott, hogy a kormánypártok érdekeit kiszolgálja. Tények igazolják, hogy az RMDSZ akkor ért el sikereket, amikor nem volt kormányon, mert akkor tudta a magyarság érdekeit úgy képviselni, hogy nem kötötte semmilyen egyezmény. Az önkormányzati szerep teljesen más, de itt is csak olyan tisztségeket kell és szabad betölteni, melyeknél biztosítottak a jogkörök is. Ezeket a tisztségeket csak olyan személyek tölthetnék be, akik képesek a vállalt feladat elvégzésére. Olyan személyek, akik már bizonyítottak, rendelkeznek a szükséges szellemi és erkölcsi képességekkel, nem befolyásolhatók, nem irányíthatók, nem megalkuvók…

Elek György