„Ma nem csak az '56-osokra gondolunk, emlékezünk, hanem a gimnázium ifjaira is. Mitől lesz hős a hős? Mi teszi naggyá, emeli ki a szürkék sorából? És kit nevezünk mi ma hősnek? Vajon hős a meccs utolsó percében gólt rúgó focista? Az utasok életét kényszerleszállással megmentő pilóta? A véleményét kimondó, hangoztató ember? Kit látunk mi ma hősnek? A nagyon gazdagot? A sorból külsejével, megjelenésével kirívót? A szuperokost?” — firtatta ünnepi igehirdetésében Varga Szilárd, a Szatmárnémeti Református Gimnázium iskolalelkésze Batizon, aki a Zsidókhoz írt levél 11 fejezetének szemelvényeire építette gondolatait. Mint rámutatott, a Zsidókhoz írt levél választ ad a kérdésre: Noé, az egyedüli igaz ember, amikor mindenki más elsüllyed a bűn fertőjében, és megépíti bárkáját a csúfolódások ellenére; Ábrahám, akit Isten elhív, s ő elmegy idegen földre, hátrahagyva rokonait, barátait, egész addigi életét; Józsué, aki körbejárja Jerikó falait; Mózes, aki az elején még szabadkozik, mert beszédhibás, és bátorsága sincs kiállni a fáráó elé, hogy arra kérje: bocsássa el Isten népét. „Sorolhatnánk a hősöket, Dávid, Sámson, Bárák — a Bibliában mennyi hős van, akik az egyszerű emberek soraiból kerültek ki, és mennyi csoda, amelyeket először mindenki őrültségnek hitt, de az idő igazolta, hogy nem azok. És hány olyan hős volt, akik nem kapták meg a megbecsülést, a tiszteletet, akikre nem volt méltó a világ… A róluk szóló történetek inspirálnak, lelkesítenek bennünket — de mi vajon beillünk a sorba? Ebben a felsorolásban ott van Énók, akit a hite miatt emelt fel Isten a földről, hiszen 'Hit nélkül nem lehet Isten tetszését elnyerni'. De kicsoda ez az Énók? Nem ismerjük igazán, még a 'bibliajártas' emberek is keveset beszélnek róla ma — és mégis itt van a felsorolásban, Dáviddal, Ábrahámmal, Noéval együtt. Mózes első könyve ötödik részének 21. verse ír Énókról, keveset — és mégis valami rendkívüli van benne: 365 évig élt, és Istennel járt. Ennél többet nem is kell tudni róla: Istennel járt. Vajon mi akarunk-e hűségesnek lenni Istenhez? Vele járni egy olyan úton, ami nem kiemelkedő, csak egyszerű? Nem, ennyi nem elég nekünk. Szeretnénk valami rendkívülit elérni, felmutatni, örökül hagyni, hogy utódaink elmondhassák rólunk beszélve: mekkora hős volt. De nem rendkívüli a szülő áldozata gyermekéért? A nélkülözőkhöz való lehajolás? A segítés? Tulajdonképpen ezek azok, amik rendkívüli hőssé tesznek valakit. Isten egy dolgot szeretne: légy hűséges hozzá — és ez hozza azon lehetőségeket, amikor megmutathatod hűségedet. Nem a szavak, a tettek mutatják, mennyit érsz, és ezek a tettek nem kell rendkívüliek legyenek. A hűség Istenhez, a társhoz, a családhoz ma már nem rendkívüli dolog. Pedig te is, én is hősök vagyunk a magunk helyén. Hétköznapi hősökre van szükség, különösen most, ebben a viharos, kilátástalan világban, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz” — fogalmazott, hangsúlyozva azt is: az igazi hős nem halhatatlan, sőt, nagyon is sebezhető, s nem Istent játszva, hanem nagyon is emberként mutatja meg hősségét. „Csak hűségesnek kell lenni, az év 365 napján — és lesznek alkalmak, amikor bizonyságot tehetünk Isten és egymás iránti hűségünkről. Érezzük értékesnek magunkat!”
Házigazdaként Király Lajos esperes köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönve Varga Szilárdnak az igehirdetést, a Szatmárnémeti Református Gimnázium pedagógusainak pedig az előadó diákok felkészítését. „Egy nagyon friss, nyáron készült felmérés szerint a megkérdezettek 32%-ának nincs vagy csak egy olyan 'embere' van, akivel megoszthatná gondolatait, gondjait. Ma a batizi diákokra emlékezünk, akik nem csak egy, de közel 50 társukkal osztották meg gondolataikat, szabadság iránti vágyukat” — hangsúlyozta, s hasonló gondolatokat fogalmazott meg Szeremi Júlia történelemtanárnő is előadásában: a Szatmárnémeti Református Gimnáium diákjai 349 évvel ezelőtt szívükre, és nem félelmükre hallgatva vonultak Batizra, mint ahogy több mint ötven éve a pesti srácok is szívükre, nem félelmükre hallgatva vonultak az utcára — s bár küzdelmeik mindkét alkalommal eleve kudarcra voltak ítélve, nem voltak eredménytelenek.
Az ünnepi istentiszteletet a refis diákok tartalmas, verses-zenés műsor-összeállítása zárta, a főhajtás pedig előbb a parókia udvarán, a lelkészi hivatal falán elhelyezett Szilágyi Domokos-emléktábla megkoszorúzásával folytatódott, majd a több évtizedes hagyomány szellemében a Diákdombon még 1914-ben emelt emlékműnél helyezték el a kegyelet koszorúit és virágait.

Szabó Kinga Mária