Jókai Mór Melyiket a kilenc közül című történetében az édesapa olyan ajándékot ad a gyermekeinek karácsonykor ,,ami szép is, jó is, el sem törik, el sem kopik, aminek mindenki örülhet, mégsem vehetik el a másiktól”. Egy karácsonyi dalt adott, tele szeretettel. Ilyen megfoghatatlan ajándékot vittek a rákóczisok is, amely nem került pénzbe: Török Enikő karácsonyi verseit énekelték el.
Már indulás  előtt arról beszélgettek, vajon tetszeni fog-e a barátaiknak a szívből jövő egyszerű ajándék, a karácsonyi dalcsokor, hiszen a mai világban mindenki többre vágyik. A vendéglátók csodálva hallgatták a dalokat. Majd ők is dalra fakadtak. A legszebb pillanat az volt, amikor egy gyerek elénekelte egy dal sorait, s a két osztály közösen megismételte azt. Olyan volt, mint a szeretet visszhangja.

Felidézték a tavalyi karácsonyi találkozásukat, amikor a Református Gimnázium negyedikesei voltak kántálni a Rákócziban. Szóba került, milyen szép is volt régen, amikor kántálni járt kicsi és nagy. A vidéki gyerekek egy része idén is ápolni szeretné az öregektől tanult régi szokásokat és lelkesen tanulják a verseket, dalokat, hogy bekopogtassanak azokhoz a házakhoz, ahol szeretettel fogadják őket. S mivel házról-házra járnak, izgatottan készülődnek, hogy szívvel-lélekkel előadják azt, amivel örömet szeretnének okozni, hogy egy kis darabka szeretetet adjanak.

Milyen jó lenne,  ha  a karácsonyi hagyományok megmaradnának, hisz általuk gazdagabb lenne a közösség, mert mindenkinek kell egy csöppnyi szeretet.

Török Enikő, Pándi Beáta