A Szatmárnémeti Magyar Baptista Gyülekezet október 13–án, szombaton konferenciát szervezett lányok, asszonyok részére.

A regionális találkozóra Szatmárnémetiből, Nagykárolyból és a Szilágyságból érkeztek érdeklődők. Az egész napos rendezvény a „Jó illatként a világban” címet viselte, s a körülbelül 120 részvevőt többek között Szűcs Sándor vendéglátó lelkipásztor üdvözölte. Rövid nyitó beszédében megköszönte a jelenlétet, s azt az időt, amelyet rászántak a hívek arra, hogy Isten beszédéből épülve, saját sorsukra vetítve keressék a lehetőségeket, hogy mint leány, asszony, feleség, hivatásos nevelőszülő, nagymama hogyan tudják Isten országát építeni. S ugyanakkor hogyan válhat szűkebb társadalmi közösségében a nő — családjában, munkahelyén, lakhelyén — olyan emberré, akiben mindig mindenkor felismerik embertársai Jézus Krisztus barátját.

A Teremtő akarata

A konferencia egyik vendége Kis-Juhász Annamária előadó volt, aki Szamosújvárról érkezett a szatmári imaházba azért, hogy társaival megossza a „Jó illatként a világban” (2Kor.2:15) című előadását. Mint elhangzott, a hívőknek mindig arra kell törekedniük, hogy a Teremtő akarata szerint éljenek. Ehhez egy fejlődési folyamatra van szükség, aminek az első lépése az, hogy beismerje az ember, hogy szüksége van az Isten segítségére. Ezt követően tudatosítania kell magában — esetünkben minden nőnek —, hogy nem véletlenül született éppen annak, ami, sem nemét, sem családját, sem környezetét tekintve. Jól meghatározott céllal indul mindenki e világban, s azt, hogy megtalálja valaki élete célját, az csak rajta múlik, s nem Istenen. Ehhez nagyon fontos, hogy a nők helyükön érezzék magukat. Higgyenek abban, hogy küldetésük van, mindenki kamatoztassa talentumait Isten s embertársai javára.

Saját életükben

Az előadás után különböző élethelyzetekben élő nők emelkedtek szólásra, s osztották meg tapasztalataikat arról, hogy a saját életükben hogyan gyakorolják Jézus Krisztusba vetett hitüket, vagyis hogyan illatoznak ebben a világban. A napot Vékás Erzsébet nőszövetségi tag hozzászólása zárta. Az elmondott történetek közös nevezője az volt, hogy állandó bibliaolvasóként, ha néha elbukva is, de törekszenek arra, hogy állandóan az Úr jelenléteben legyenek, s Szentlelke által minden napon Isten dicsőségére munkálkodjanak.

Karikás Enikő