Március 15-én szerdán tizenkét órakor kezdődödött az 1848-49-es szabadságharcnak dedikált műsor Nagypeleskén, itt a nagypeleskei iskola diákjainak színpadi műve volt a nap csúcspontja. A diákok előadása előtt Béres Antal lázári község RMDSZ elnöke emelkedett szólásra, ő arra emlékeztette a közönséget, hogy bizonyíték van rá: Petőfi Sándor járt Nagypeleskén 1847-ben, verset is írt a faluban való tartózkodása idején. Mindenféleképpen, de főleg emléke miatt különösen fontos szereplője úgy a ’48-as forradalomnak a lánglelkű költő, mint ahogy a község lakói számára is.

A biztonság záloga

Magyar Lóránd parlamenti képviselő arról beszélt, hogy a szabadság alapja a biztonságérzet és hogy a Szövetség kormánytagsága ennek a biztonságnak a záloga akár anyanyelvhasználatról, akár fejlesztésekről, akár vallásgyakorlásról van szó.
Barabás Erika az RMDSZ nagypeleskei szervezetének elnöke kijelentette, hogy ez alkalommal is büszkén tűzték ki reggel a kokárdáikat a peleskiek, mert március 15-e az az ünnep, amelyet minden tekintetben magukénak érezhet a magyarság.

Színpadi mű

A beszédeket követően Ambrus Zsolt szavalta el az Egy gondolat bánt engemet című verset, utána a peleskei óvodások műsora következett. A nagypeleskei megemlékezés a általános iskolások jól koreografált, lebilincselő műsorával ért véget, amelyben dióhéjban felidézték a forradalom minden fontosabb momentumát az 1848 februári párizsi szikrától kezdve, a tizenkét pont kikiáltásán át a világosi fegyverletételig és az aradi kivégzésekig.

Lázári ünnepség

Délután öt órától, amikorra már őszi hideg váltotta fel a délelőtt még tavaszi hűvöst, Lázáriban, a Petőfi Sándor szobornál folytatódott az ünnepség. Itt Barabás Erika mutatta meg a forradalom másik arcát, Arany Jánost idézve: „A mi forradalmunk Pesten, március 15-én, nem vérontás volt, hanem egy szép ünnep, a szabadság ünnepe; ezerek meg ezerek csoportoztak össze Isten ege alá.”
A forradalmár költő a róla elnevezett iskola udvarán álló szobrának megkoszorúzása után a református templom felé vonuló ünneplőket a szárazberki néptáncosok fogadták a templom utcájában, rövid műsorukkal színesítve az eseményt.

Ha jövőt akarunk

Az ünnepi istentiszteletet Képíró Gyula lázári lelkipásztor tartotta, aki azt fejtette ki, hogy ha békességet, egységet, szabadságot és magyar jövőt akarunk, azt csak úgy érhetjük el, ha az új generációval meg tudjuk értetni, hogy csak tanulás által tudja maga mellé állítani Istent és tudja az ő nevében felvenni a harcot a karddal, dárdával érkező ellennel szemben.

A hősök segédei

A jövőt említette lázári beszédében Béres Antal is, aki kinyilvánította: március 15-e a remény, a bizalom és a szebb jövő ünnepe. Legyünk Petőfi, Kossuth és Bem apó segédei, vívjuk a magunk harcát a mindennapokban saját kis környezetünkben. Ne lankadjunk, hogy a nehézségek ellenére is előre haladjunk, mint ahogy haladtunk eddig is. — biztatta a hallgatóságot Béres

Nemes célok kellenek

Bálint Katalin lázári iskolaigazgató arról beszélt, hogy 1848-ban ünneppé nemesedett egy addig közönséges márciusi nap és hőssé vált egy nép. Akkor, a márciusi ifjak egy szent és nemes célt tűztek ki maguk elé, ilyen célt kell kitűzni nekünk is gyermekeink elé, hogy ne önös célokat követve hidegüljenek el egymástól. Egy élő közösséget kell szolgálnunk, mert ebben van az erőnk.
A templomi ünnepség a Keresztyén Generációk Egyesülete kórusának előadásával és a helyi iskolások és pedagógusaik által összeállított, emlékmarasztaló műsorral, illetve a magyar himnusz eléneklésével ért véget.

Princz Csaba

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!