Hogy mi lesz az Európai Unió sorsa, ma még csak találgatni lehet, teszik is ezt elég sokan. Én most egy olyan hasonlatra szeretném felhívni a figyelmet, ami számomra nagyon elgondolkodtató, abból kiindulva, hogy a Római Birodalom bukása és az Európai Unió jelenlegi helyzete összeegyeztethető. A civilizált, sok szempontból fejlett Római Birodalomnak egy idő után meggyengült a gazdasága. Ugyanúgy, mint a mai Németországban, voltak fejlett és elmaradott vidékek, az elmaradott részeken csökkent a lakosság száma, szükség volt a munkaerőre. Barbár bevándorlók lepték el a fejletlen vidékeket, ami nem volt egy természetes folyamat, sokkal inkább egy erőszakos birodalmi politika eredményeként lehetett magyarázni. Ez a politika teremtette meg a birodalom bukásának a feltételeit. Ha jól belegondolunk, ugyanez történik ma az Európai Unióban. A kérdés csupán az: felismeri-e az Európai Unió ezt a hasonlóságot, eltudja-e kerülni a hasonló bukást? Nagyon rövid idő alatt bebizonyosodott, hogy a sokat hangoztatott multikulturalitás az EU-ban megbukott, azaz valóban nem is létezett, csak egyes emberek álmaiban. Az erőltetett liberalizmus sem tüntette el a nemzeti érzést és nem semmisítette meg a keresztény tudatot, de konfliktusokat szült és elkezdte rombolni a szellemi kincseket. Csak találgatni lehet, mi lenne a legjobb lépés a megoldás irányába, hogy mentsük a még menthetőt, hogy tegyük le az új alapokat egy valóban működő közösség számára. Itt megint az alulról jövő kezdeményezések, szervezkedések fontosságát hangsúlyozom. Mennyi időnek kellene eltelni ahhoz, hogy az egykori római és görög városállamokhoz hasonló önkormányzataink legyenek? A jelenlegi törvények megengedik, hogy bárki részt vehessen az önkormányzati választásokon, mind jelöltként mind választóként. Az ókorban ez nem így volt, akkor meg voltak szabva a feltételek. A feltételek megszabására nem amiatt van szükség, hogy valakit, valakiket kizárjanak, hanem amiatt, hogy kialakuljon a versenyképesség és a szakértelem. Mielőtt valaki jelöltté válik, tegyen valamit azért, hogy közszereplő lehessen. Az ókor másik érdeme, hogy voltak büntetések: a közszereplőknek felelniük kellett tetteikért. A mai politizálásból a felelősségvállalás is kezd teljesen kiszorulni. Ezáltal nem csupán a magasabb szintekről érkező nyomás nehezíti meg az alulról kezdeményezett építkezést, hanem a minden szinten történő belső harcok is. Ezek a harcok pedig bukáshoz vezetnek, ha nem ismerjük fel: ,,Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít” (Kor. I. 10:23.).

Elek György