Gyakran szóba kerül pozitív példaként vagy akár hivatkozásként, hogy milyen jól működött a demokrácia az ókori görög és római városállamokban, és mennyire megváltoztak, mennyire kijátszhatókká váltak a demokrácia szabályai a jelenkorban. Ez a kérdés még időszerűbb, amióta tagadhatatlanná vált az Európai Unió válsága. Nem kell túl nagy történelmi látásmód ahhoz, hogy bárki számára érthetővé váljon: a nagy birodalmak előbb-utóbb elbuknak. Az ókori városállamok addig működtek jól, amíg a helyi érdekeket nem írták felül a birodalmi érdekek, vagyis amíg meg tudták őrizni az értékválasztás feletti kontrollt. A demokrácia csak akkor tud működni, ha az alulról szerveződik, és nem zavarják meg annak működését felső hatalmi intézkedések. Az Európai Unió válságát lehetett takarni, kimagyarázni mindaddig, amíg az Egyesült Királyság lakosságának a többsége nem mondta azt, hogy elég. Elég a felülről jövő irányításból, a britek jobban tudják, hogy nekik mi a jó, mint bármelyik más ország politikusai. A brit helyzetnek van egy érdekessége, amiről nem igazán esik szó a médiában. Az tudjuk jól, hogy a miniszterelnök a bennmaradás mellett kardoskodott, de kevés szó esik arról, hogy a brit parlament hatvan-hetven százaléka is ugyanezt tette. Ebből az következik, hogy elég sok olyan képviselő van, akinek álláspontja nincs összhangban a választók véleményével. Ha fel lehetne mérni az Unió más országaiban is, hogy mennyire egyezik meg a választók véleménye az általuk a parlamentbe juttatott képviselők véleményével, meglepő adatokhoz jutnánk. Így van ez alacsonyabb szinten is. Vagyis a még mindig pótolhatatlan társadalmi forma, a demokrácia azért nem működik úgy, ahogy azt a görögök megálmodták, mert a helyi érdekeket a vezető politikusok igyekeznek felülírni a pártérdekekkel vagy csoportérdekekkel. A felülről jövő intézkedések gyengítik a helyi közösségeket. Ez így van uniós szinten is. Sokan nem értik: mi a jó abban, hogy sokkal kevesebbet kap vissza egy ország, mint amennyit befizetett, amit visszakap, azt is nagy bürokráciával? El tudja valaki képzelni, hogy mennyibe kerül az európai intézmények működtetése? Vagy hogy apróbb dolgoknál maradjunk: hány ember jut jó jövedelemhez csupán abból, hogy egy vállalkozó EU-s pályázat során megkapjon pár ezer eurót, amit szintén bürokratikus módon tud felhasználni. Amikor az Európai Unió nagy szabadságáról beszélnek, Pál apostol szavai jutnak eszembe: „Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít” (1 Kor. 10, 23). És mellékesen a britek bölcsessége.

Elek György