Másodjára kirándultak a Szejke-tanyára az Együtt-Egymásért Nagykárolyban és a Stella Maris Integrációs Központ által pártfogolt gyermekek, egy csodálatos napot töltve el közösen.

A borongós idő és az eget borító tömött felhők sem szegték kedvét annak az 52 gyermeknek és 16 kísérőnek (szülők, tanárok, szervezők), akik szombaton reggel türelmetlenül várták Nagykárolyban, hogy beülhessenek az autóbuszba és végre elindulhassanak a „csodák földjére”, a Szejke-tanyára. Igen, a gyermekek számára bizony a csodák földjének számít — hiszen ott mindenki kedves, sok érdekességet tanulnak és rengeteget játszanak — s már az első, július eleji kirándulást is sokan nyaruk, de volt, aki eddigi élete legnagyobb kalandjaként élte meg. Akkor, egy szintén különlegesen szép nap végén, úgy búcsúztak a tanyától, a játékoktól, a Borókagyökér Egyesület tagjaitól, hogy vissza szeretnének még ide jönni — s erre most került sor. A vidám zsivaj, nevetés, felkiáltások messzire hallatszottak — román, magyar, cigány gyermekek közösen készítették az olajban sült pici kürtőskalácsokat, kavarták a szappan hozzávalóit, kóstoltak bele a nemezelésbe, kicsit a szövésbe, készítettek textil-tolltartót, hiszen hamarosan kezdődik az iskola, segítettek a „nagyoknak” a krumpli- és a zöldségpucolásban, és ugyanazzal a lelkesedéssel álltak sorba, hogy kavarjanak egyet-egyet a bográcsban rotyogó krumplipaprikáson, mint a nap kezdetén a szappanfőzésnél. Egészséges, élettel teli lurkók és sérült gyermekek voltak együtt — megszűntek a különbségek, a tiszta gyermeki szeretet és önzetlenség dominált, és különlegesen megható pillanat volt, amikor egy beteg leányka ki akarta próbálni a libikókát szülei segítségével, de egyszerre három gyermek is ugrott, hogy segítsen neki, hogy megtartsák, hogy kipróbálhassa a számukra, egészségesek számára élvezetes játékszert.

„A zakuszkának híre-hamva sem maradt, mint ahogy a mézes- vagy a zsíros kenyérnek sem, a kiskürtősök is elfogytak, a 105 éves recept alapján készített, remek foltkivevő szappant hazavitték, mint ahogy az ajándékba kapott különböző játékokat, kifestőket, füzeteket is. És egy boldog nap élményét, emlékét. De ezt a napot mi sem feledjük el, hiszen számunkra is különleges volt” — mondja a Borókagyökér mozgatórugójának számító Szejke Judit. Az Együtt-Egymásért Nagykárolyban Egyesületet vezető Lőrincz Zoltán pedig így fogalmaz: „Egy olyan csodás napon vagyunk túl, amit sok embernek kell megköszönnünk, úgyhogy köszönjük nekik! És reméljük, hamarosan ismét alkalom adódik egy ilyen különleges kirándulásra”.