A Borókagyökér Egyesület Lépésházát azzal a céllal, hogy otthona legyen a hagyományok életben tartásának, megismerésének, átadásának – jó otthona és sokáig legyen otthona sokaknak.

Nem kevesebb mint 8500 cserép vándorolt kézről–kézre míg az udvarról felért a Lépésház tetejére. A Borókagyökér Egyesület vezetői tavaly nyár elején döntötték el: szükségük van egy – jobb megnevezés híján – alkotóházra, amelynek fenti galériájában 18 – 20, szatmári vásárokra-találkozókra–oktatásra érkező kézműves elszállásolására alkalmas teret alakítanak ki, az alsó traktust pedig egész évben különféle foglalkozásokra és ünnepváró kézműveskedésre használják. Az egyesület „örökmozgó motorjának”, Szejke Juditnak lelkesedése szinte pillanatok alatt átragadt a kisebb, majd nagyobb közösségre, aki csak tudott, segítette és segíti őket „egy lépéssel” előrébb haladni. Az utóbbi hetekben–hónapokban pedig látványosan, nem is napról–napra, hanem szinte óráról – órára emelkedtek a Lépésház falai, készült a tetőtér, ácsolódott a tető, igazolva: sok lépéssel messzire lehet jutni.

Rövid, pár szavas kérés villant fel pénteken este az egyik közösségi portál üzenőfalán: „Kérlek benneteket gyertek segíteni cserepet rakni. Több mint 12 000 cserepet kell megmozgatni. Ha csak egy órára tudsz jönni, azzal is előre mozdulunk egyet. Köszönettel: Szejke Judit.”

„Nem túl sok reményt fűztem az üzenet sikeréhez – ehhez képest szombaton délelőtt megjelentek a csapatok, gyermekekkel vagy azok nélkül s álltak be a cserépadogató–sorba. A tetőre, persze szülői felügyelettel, felmásztak a Borókás–gyermekek és ott ők adogatták tovább. Beálltak a sorba olyanok, akik munkahelyükön hallottak a kalákáról, volt egy órányi szabad idejük, hát eljöttek segíteni (mint például a Brassóból idekerült tetoválóművész), és voltak, akik egész késő délutánig itt maradtak, fáradhatatlanul adogatva a cserepeket. Nekik köszönhetően 8500 cserép került fel a tetőre, már csak lerakni kell őket.” – magyarázza Szejke Judit, hozzátéve: ez volt az utolsó hórukk idén a Lépésházon, jövő tavaszig hagyják pihenni–helyezkedni, addig még legalább 25 cm–t „rokkan”, vagyis megereszkedik a ház, hiszen a fa dolgozik, helyezkedik önmagán és egymáson a rönk, s a földszinti ajtókat–ablakokat csak ezt követően lehet majd beállítani. „Bőven van még mit csinálni, de úgy gondolom, amit egy év alatt emberileg meg lehetett csinálni, azt megcsináltuk. A tető is le van szigetelve, most már a cserép is rajta, a tetőtér 8 billenőablakát Varga Alex és Varga Petya egy nap alatt állította be. Áll a ház … Természetesen minden nem valósulhatott volna meg az ismerős és ismeretlen emberek, a kis és a nagy közösség segítsége és felajánlásai–lépései nélkül. És rengeteg ember ideje, tudása, verítéke – amit nem lehet pénzben kifejezni. Ez mind az a „láthatatlan háttér” ami nélkül egy centit sem léphettünk volna előre! S a lépések folyamatosna gyűlnek most is, szükségünk is van rájuk, hiszen saját szavunk hitelére kaptunk kölcsönöket és azokat vissza kell fizetni ám. Nem akarom elkiabálni, de megmoccantak a szatmári üzletemberek is – elég nehezen jutnak el hozzájuk a hírek, de most már csak eljutottak.

És minden egyes lépéssel közelebb kerülünk a célhoz, a Jóisten áldásával! Mert, A funtineli boszorkányt idézve: „Jó ház, az biztos. De tudod, ez így van: minden házat építenek valamire. Valami céllal, érted? És azt a valamit, azt a célt, azt a tervet és gondolatot, azt mind beleépítik a házba. Érted? A fatörzsek közé, ahogy a fal épül, úgy. A gerendák közé. A lécek közé. A zsindelyek közé. Beleépítik szép rendre a házba. Talán most még nem érted, mert fiatal vagy. És én nem tudom úgy elmondani, hogy az is megértse, aki fiatal. Mert én már öreg vagyok, azért. Pedig ez így van, a házakkal, majd megtanulod te is. Ha öreg leszel. Mert különfélék a házak. Nemcsak kívül, és nemcsak belül: a kettő között is valahogyan. Különfélék, mint ahogy a tervek, célok és gondolatok is nagyon különfélék az emberekben, akik házakat építenek. De egy biztos. Leány vagy asszony, vagy mi vagy: egy biztos. Hogy amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek.”

 Szabó Kinga Mária