Nagy László bogdándi gazda sógorával harminc hektár földet művel meg. Azon kevés mezőgazdászok közé tartozik, akik nem félnek attól, hogy nem lehet megfelelő áron eladni a terményt.

Az utóbbi napok hősége elől a hűvösre menekül aki tud, de nem tehetik meg ezt azok a mezőgazdaságból élők, akik számára most van a legtöbb teendő, most kell kihasználják a jó időt, ha azt akarják, hogy bőséges legyen a termés. Nagy László bogdándi gazdát is csak néhány percre tudtuk szóra bírni, amikor egyik tábla földről a másikra haladt traktorával. Megivott egy pohár vizet, kifújta magát, gyorsan elmondta mondandóját és máris ment tovább.

„Nehezen bírjuk a hőséget — mondja a melegtől elnyomva —, de muszáj kihasználni a jó időt, mert ha beáll az esős idő, lemaradunk a munkálatokkal, és nem biztos, hogy azokat majd be lehet pótolni.”

Nagy László sógorával közösen művel meg harminc hektár földet. Meg van hozzá minden mezőgazdasági gép, ami szükség van a munkálatok végzéséhez: traktor, két kaszáló gép, forgató, balottáló, szerves trágyaszóró, műtrágya szóró, eke, tárcsa, vetőgép és más tartozékok. Ebben az évben búzát, trichitálét és kukoricát termeszt, de van hét hektár kaszálója is.

„A kaszálóra amiatt van szükség — magyarázza a gazda —, mert van öt fejős tehenem. A tej egy részét egy máramarosi felvásárló szállítja, literenként 90 baniért. Ha ezer literen felül sikerül leadni, akkor 1,10 lejt fizet egy liter tejért. Nagyon sok tejet helyben is el lehet adni literenként 2 lejért, ugyanis egyre kevesebb a faluban a tehén. Valamikor több mint ötszáz tehén járt ki a legelőre két csordában, ma már alig számlálnak száz tehenet.”

Még érdemes

Bogdánd környékén nem a legjobbak a mezőgazdasági területek, de Nagy László úgy véli, hogy ha megadják a földnek ami jár, akkor ugyanúgy terem, mint az alföldi szántó. A gazda ezt már több éve tapasztalja, és még nem csalódott. Sok más földművelőtől eltérően attól sem fél, hogy nem tudja eladni a terményt, ugyanis a hadadi vásárban nagyon keresett a takarmány, de sok vásárló jön a faluból és a környékbeli falvakból is. Szilágyszéren például nagyon kevés földet művelnek meg, azok akik egy–két disznót tartanak, inkább megveszik a takarmányt.

Önerőből

Arra a kérdésre, hogy készít–e pályázatokat, Nagy László gondolkodás nélkül rá vágta, hogy nem. Készített egy pályázatot a 141–es kiírásra (a megélhetési farmok támogatására), de túl sok hasznát nem látta. Gondolkodott a 121–es kiírásban is (mezőgazdasági farmok felszerelése), de abból végképp kiábrándult, hiszen előre kell letenni a pénzt, aminek majd a felét adják vissza. Vannak, akik bele mentek az ilyen jellegű lehetőségekbe, felvették a banki kölcsönt, de azóta is a banknak dolgoznak. Ezért úgy döntött, hogy csak annyit költ fejlesztésre, amennyit a jövedelemből félre tud tenni.

Elek György