Miközben az emberek jelentős része igen kényes a testsúlyára, a magasságot hajlamosak vagyunk állandó értékként kezelni. Pedig a valóság ennél azért egy kicsit változatosabb — írja a hazipatika.com.

Felnőttként aligha nőhet már az ember - gondolnánk sokan, holott a szervezetünk természetes napi folyamatai közé tartozik a test harmonikához hasonlóan váltakozó összenyomódása és megnyúlása. A dolog hátterében a csigolyák közötti porckorongok állnak. Ezek kívül egy tömör gyűrűből, belül pedig egy magas víztartalmú szövetből állnak, feladatuk pedig az, hogy a gerincet megvédjék a különböző erőhatásoktól. Egyebek mellett ezek a lemezek felelősek a gerincsérvért is, ami nem jelent mást, mint a zselészerű belső rész kitüremkedését a kemény tokból.

Összenyom egy állandó erő

Visszatérve az erőhatásokra, mivel a nap jelentős részében függőleges testhelyzetben vagyunk, gerincünk folyamatos küzdelemnek van kitéve a gravitációval szemben. A súlyunkat tartó porckorongok pedig ennek hatására összepréselődnek, ezáltal estére mintegy tíz százalékot veszítve eredeti vastagságukból. Mindez átlagosan körülbelül másfél centiméterrel csökkenti magasságunkat, mire este ágyba kerülünk. Szerencsére ez az elváltozás éjszaka képes regenerálódni, fekvés közben a porckorongok visszanyerik víztartalmukat, így ébredéskor ismét maximális méretünknek örvendhetünk.Érdekesség, hogy mivel rájuk nem hat a gravitáció, ellenben az éjjeli helyreállító effektusuk működésben marad, az űrhajósok akár több centit is nőhetnek a Földtől távol.

Több centit is vesztünk idős korunkra

Ami pedig a kocsonyás belrész nedvességtartalmát illeti, annak mértéke a porckorongok kopásával is csökken, ezért válik alacsonyabbá az emberi test az idős kor felé haladva. A legtöbben 30 és 70 éves kor között mennek össze: a férfiak körülbelül két és fél centivel lesznek alacsonyabbak, a nők pedig mintegy öt centivel. Sőt, 80 éves korukra a férfiak és a nők is további két és fél centinek mondhatnak búcsút.