Gyakran elmondod te is, hogy rohanó világban élünk: mindenki fut, rohan, hogy elérje céljait, valóra váltsa vágyait, megtalálja boldogulásának lehetőségeit. Te is tudod, mindezeket nem könnyű elérni, nem könnyű rátalálni, hiszen bármennyire kitárulnak a lehetőségek — nemcsak a világ megismerésére, hanem egy-egy részének a meghódítására is —, éppen te vagy az, aki nem akar otthonra találni, folyton új és újabb célok felé rohansz, új és újabb vágyak lobbannak lángra benned és egyre nehezebb lesz számodra a boldogulás.

Te is tudod, minden jónak megvannak a melléktermékei. Érezheted úgy, hogy célba értél, de mindig történik valami, mindig bekövetkezik valamilyen változás, ami azt a hatást kelti, hogy tovább kell menned, nem ezt akartad. A harc, a küzdelem a vágyak eléréséért egy olyan világban történik, amelyik legjobb esetben nem fékez, de nem is segít, egyszerűen csak közömbös. Talán ennek a felismerése után döbbensz rá te is, hogy az emberi vágyak és célok elérése szinte lehetetlen. Végül arra is rá kell döbbenj, hogy a szebbért-jobbért folytatott harc örömtelen, nincs benne semmi gyönyör, a szükségleteid kielégítetlenek, az álmaid beteljesületlenül szűnnek meg, múlttá válik sok meg nem élt jelen és csak az elégedetlenség marad.

Meg kell tanulni: a cél nem a végtelenben van, hanem mindig a közelünkben. A vágyak valóra váltásához nem kell folyton a távolba rohanni, hiszen a boldogulás lehetősége mindig attól függ, mikor és hogyan változik meg a gondolkodásmódunk. Előbb mindig saját magunkkal kell rendezni a kapcsolatot, meg kell teremteni a belső harmóniát. Ehelyett mi történik? Lemondunk sok-sok olyan apróságról, amelyek összerakva egy teljes életet jelentenének. Elmegyünk sok-sok olyan dolog mellett, amiről később megtudjuk: ez lett volna a boldogulásunk szikrája.

Gyakran elmondjuk mindannyian, rohanó világban élünk és nem vesszük észre, hogy mi rohanunk, nem a világ. A világot mi visszük magunkkal, úgy magában, teljesen kiüresítve, mert ami a lényeg, azt mind hátrahagyjuk, az mind hátramarad. Hisszük, reméljük, hogy minden célunk, vágyunk és álmunk a jövőben van, míg egyszer akarva-akaratlan felismerjük, hogy minden csak volt, minden mögöttünk marad.

Elek György