A lehető legtágabb értelemben tárgyalták át az aktuális vetőmaghelyzetet a szombati vetőmagbörzén; szóba került az is, milyen a jó háztáji vetemény, és hogy kell-e ásni magvetés előtt.

Az ökológiai gazdálkodásban látja a mezőgazdasági termelés jövőjét Fülöp Tihamér biológus, akinek az irányítása mellett zajlott szombaton a szatmárnémeti Demokrácia Központban megtartott tavaszi vetőmagbörze. A falugazdász szerint a mostani mezőgazdasági folyamat, amely gépesítés mellett, vegyszereket használva óriási monokultúrákban termel, a hozamra összpontosítva nem ad lehetőséget az egészséges táplálkozásra. A mostani tendenciák szerint a jövőt jelentő robotizált, digitális eszközöket és drónokat használó precíziós mezőgazdálkodás hibája pedig nagyrészt ugyanaz, mint a mostani hozamorientálté: több tíz hektáron megvalósított óriási monokultúrákban gondolkodik, ráadásul kivonja az egyenletből az emberi munkaerőt. Fülöp szerint egy-egy adott tájegységre jellemző, annak természeti adottságait jól kihasználni tudó, jó alkalmazkodóképességű, erős genetikájú, hagyományos vetőmagokból fejlődő növények vegyszermentes termesztése lehet az egyedüli megoldás arra, hogy ne csak nagy mennyiségben legyenek képesek növényi táplálékot előállítani az emberek, hanem ez legyen egészséges, tápláló és jóízű is.

Vegyszerek nélkül

Egy tágabb értelemben vett tájegységre jellemző, tájfajtáknak nevezett növényeknek a vegyszeres támogatást igénylő, modern fajtákkal szembeni egyik előnyük, hogy jóízűek, minden évben ugyanolyan mennyiségű termést hoznak, magjuk több generációt követően is újravethető, egyazon növénytől származó termésük is változatos, az ilyenből ételt készítők régről tudják, hogyan kell ezeket feldolgozni, és milyen ízre számíthatnak ezektől. A hagyományos tájjelegű fajták hátránya, hogy nem annyira esztétikusak, mint kitenyésztett társaik, a mai piacra nem lehet velük betörni, és nem generálnak olyan hozamot, mint kifejlesztett társaik. Viszont vegyszeres támogatás nélkül is ellenállóbbak, ezért egészségesebbek, a termésmennyiségük minden évben azonos, és sokoldalúan hasznosíthatók. Fülöp a háztáji napraforgó példáját hozta fel, amelyik elsősorban arról ismerhető fel, hogy több magtányért is növeszt: magja ugyanolyan sokoldalúan felhasználható, mint hibrid társaié, levelei viszont sokkal húsosabbak takarmányként hasznosíthatók, szárukból pedig tüzelő lehet, vagy kerítésanyagként hasznosítható.

Ásni vagy nem ásni?

Szóba került, hogy akár a kiskerti vetést megelőzően is fel kell-e ásni a talajt. Az ügyben nyilatkozó szakemberek szerint a földet megforgatás által szellőztetni azt jelenti, hogy a kertész összezavarja ezzel a talaj életterét, mert ennek minden rétegében más-más organizmus él, amelyek a felszínre vagy mélyebbre kerülve elpusztulhatnak. A rotációs kapa kevésbé jut mélyre az ásónál, ez kíméletesebb talajművelő megoldás lehet, de ezzel nem szabad arra törekedni, hogy por állagúra aprítsa a földet, a túl apró földszerkezet szintén élettérromboló. A legjobb megoldás az ásóvilla használata lehet, amelyik megszellőzteti a földet, de az egyes rétegeket a helyükön hagyja, és könnyebb munkavégzést is jelent, mint a klasszikus értelemben vett ásás.

Vetőmagok

Az előadást követő börzén résztvevők a Fülöp Tihamér által a szamoskóródi kertjében termesztett tájjelegű növényektől való vetőmagokból válogathattak, illetve sajátjaikból cserélgethettek egymás között. Aki a szatmári vidékre jellemző, régi, tájjelegű fajtákat vetne, az a szamoskóródi ökokertben juthat hozzá a magokhoz, rákérdezhet valamelyik falusi, háztáji termesztőnél, vagy az interneten is megtalálható ecoruralistól igényelhet.

Princz Csaba