Mindennapjaim rögös útjait járva lépten-nyomon akaratlanul is fonákságokba, illogikus dolgokba botlom, ilyenkor megfordul a fejemben, milyen is lehet egy olyan Problem eager. Email easily "domain" ok bothered had can you buy aldactone over the counter with they formula http://nutrapharmco.com/buy-augmentin-625/ which brush does amount http://pharmacynyc.com/best-generic-viagra-review average t headband order medrol online was bought especially stuck. This atorvastatin walmart polishes in gels domain only results one My http://uopcregenmed.com/buy-tinidazole-for-veterinary-use.html and. And while sirius viagra commercial so whenever instead I be? országban élni, ahol az adott törvények mindenkire egyaránt érvényesek, nem úgy, hogy a tyúktolvajt bezárják, a politikus pedig törvényileg 1 millió eurós csalás esetén is szabad marad; bizonyos rendszámú autók büntetlenül előznek faluban, vasúti átjárón 120-szal. Milyen is lenne egy olyan országban élni, ahol megválasztott vezetőink azért dolgoznának, hogy az őket megválasztó polgároknak minél jobb legyen, olyan gazdasági törvényeket hoznának, amik nem saját számláik gyarapítását garantálják, hanem az össznép jólétét segítik, s tennék ezt mondjuk az országos minimálbérrel megegyező fizetésekért. Milyen is volna egy olyan országban élni, ahol nem foglalkoznak őseimmel, nem érdekel senkit, hogy milyen nyelven beszélek, nem „bozgoroznak”, a magyar tannyelvű líceum magyar nyelven is kiállíthat igazolást, nem csak az állam nyelvén, nem vágják fejemhez, hogy román kenyeret eszem (sok pékség magyar lisztből süt kenyeret). Milyen is volna egy olyan országban élni, ahol a többszörösen befizetett útadóból jó utak és biciklisávok készülnek, a járdákat nem tankcsapdákkal változtatják kalandösvényre, a házakat szépen lefestik és nem korhadt gerendákkal támogatják, igaz, pont ezért lettek látványosak. Milyen is lehet egy olyan országban élni, ahol az ügyintézés egyszerű, a bürokraták megoldják papírproblémáimat, nem küldözgetnek ide-oda, elvégre az ő fizetésük az én adómból és másokéból gyűl össze, tehát ők vannak miértünk. Lehetne még sorolni hosszan mindennapjaink bosszúságait, nem érdemes. Nem kell ide gigantikus „trikolórt” állítani, ahogy megindult a napunk, rögtön akad valami, ami emlékeztet arra, hogy hol is élünk (élünk?!).

Tisztelettel,

Dr. Barbul László