A kémfilmekből sokan már nagyon jól ismerhetik, hogyan is él egy kettős ügynök. De vajon mennyire valóságosak ezek az elemek? Erről beszél egy volt CIA-s, Robert Baer, aki több könyv szerzője is.

Csúcstechnológiás kütyük, számtalan álruha, lövöldözés, valamint minimum egy kettős ügynök a kollégák között, akiről nem lehet biztosan tudni, hogy melyik oldalon áll: a legtöbb kémfilm, illetve hasonló témájú sorozat ezekre az alapvető klisékre épül, össze lehet rakni ugyanazokból a panelekből. De vajon mennyire valóságosak ezek az elemek? Egy volt CIA-s, a több könyvet is jegyző Robert Baer elmondta.

Robert Baer egykori CIA-ügynök főként a Közel-Keleten tevékenykedett, több könyvet is írt, és ő ihlette a Sziriana című filmben Bob Barnes figuráját — akinek megformálásáért George Clooney Oscar-díjat kapott. Egy ideje filmek és sorozatok szakértőjeként is közreműködik, például a Jack Ryan: Árnyékügynök című filmben és az idén indult Jack Ryan-sorozatban is segített.

A DigitalSpy most végigvette Baerrel a kémfilmek és -sorozatok hat kliséjét, a volt ügynök pedig mindenről elmondta az igazat.

Kütyük és kettős ügynökök

Ahogy James Bondot számtalan menő kütyü segíti a célja elérésében, úgy a valódi ügynökök is speciális eszközöket használnak, már csak a titkosítás miatt is — hisz egy hagyományos mobiltelefonról vagy laptopról hamar kiszivároghatnának az információk. Baer egy spéci műszerrel azt is meg tudja mondani, hogy az utca túloldalán gépelő ember milyen billentyűket ütött le a klaviatúrán, illetve sokszor használt már röntgentávcsövet is, hogy megtudja, mi vár rá egy fal túloldalán.

Baer azt mondja, a hírszerzésben mindenkiben alapvető aggodalom van amiatt, hogy elárulják; mindenki szinte gyanakodva méregeti a kollégáit. Ő maga is dolgozott olyannal, akiről később kiderült, hogy több ügynöktársát kiadta, többet, mint addig bárki a CIA történetében. Bizony, Baer munkakapcsolatban állt a hírhedt Aldrich Amesszel is, aki titokban a KGB-nek dolgozott, 1985-től 1994-es letartóztatásáig leplezte le a szovjet, majd orosz területen dolgozó amerikai ügynököket.

Tűzharc és függetlenség

A kémek a vásznon és a képernyőn meglehetősen sűrűn keverednek tűzharcba, ez azonban csak dramaturgiai fogás, hogy akciódúsabbá tegyék a történetet. A valóságban a protokoll az, hogy a tűz alá vett ügynök „lehajtja a fejét, és rohan, mint az őrült”, nem támad vissza — arra ott vannak a különleges katonai egységek. Persze ezzel együtt a hírszerzők is hordanak maguknál fegyvert, hisz előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor másként nem tudják megvédeni magukat.

A kémfilmekben a szuperügynökök szinte többször megszegik a feletteseik utasításait, mint ahányszor követik, ami egy átlagos hírszerző esetében minimum fegyelmivel végződne. A valódi szuperkémek azonban tényleg felülírhatják a központi parancsot, ha olyasmivel találkoznak a terepen, ami más, gyors, önálló döntést kíván. „A legrosszabb módja egy küldetés levezénylésének, ha az ügynöknek folyton jelentenie kell, és utána meg kell várnia az utasítást” — véli Baer.

A szuperkémeknek valóban a legjobb autók, legelegánsabb ruhák, legdrágább piák járnak? Néhányuknak igen, Baer például arról számolt be, hogy neki és pár kollégájának egy időben magánrepülő járt korlátlan hitelkártyával. Azt azért hozzátette, hogy az igazán gazdagok közé egy ügynök sem tudna olyan simán beépülni, mint James Bond, egyből kiszúrnák, hogy nem abba a közegbe született.

Régen talán működött, de a modern kémjátszmákban meglehetősen ritka, hogy valaki hamis személyazonossággal próbáljon meg információkhoz jutni — aminek igen egyszerű oka van, mégpedig az, hogy ma már mindenkinek vannak digitális nyomai. „Ha az elektronikus nyilvántartások szerint még soha életedben nem használtál bankkártyát, az például biztosan fel fog tűnni, Svájcban ezt ellenőrzik először” — magyarázta Baer, hogy miért nem lehet új személyazonossággal, tiszta lappal sokáig bujkálni.