Komoly vitát kavart a Facebook közösségi oldal két szatmárnémeti csoportjának oldalán is Boér Ádám szatmárnémeti vállalkozó, amikor felvetette a régi főtér átalakításának kérdését.

Amikor a nagyváradi Szent László teret felújított formájában meglátva Boér Ádám azt próbálta megtudakolni ismerőseitől, barátaitól a Facebook internetes közösségi oldalon, hogy mit szólnának ahhoz, ha hasonló formában a szatmárnémeti régi főteret is átalakítanák, azonnal nekiestek, hogy nehogy ki merje vágatni onnan a fákat. Boér Ádámmal beszélgettünk.

— Mi okozta a hatalmas közfelháborodást, honnan indult el a vita, mi áll a térrendezés hátterében és mit is szeretne valójában?

— A nekem nagyon tetsző nagyváradi tér fotóját közölve tettem fel a kérdést, hogy ki mit szólna hozzá, ha ehhez hasonlót csinálnánk mi is a szatmárnémeti régi központban. Hozzátettem, hogy én kevesebb fával és alacsonyabbakkal képzelném el a főtéri parkot, legalább részlegesen kitiltva onnan az autós forgalmat. Erre páran pozitívan reagáltak és megint néhányan negatívan, azt emelve ki ebből a bejegyzésemből, hogy én le szeretném tarolni pont olyanra a szatmárnémeti régi főteret, mint amilyen a nagyváradi, miközben én ezt nem írtam. Az „ehhez hasonló” azt akarta jelenteni, hogy egy felújított, a történelmi épületeinket kiemelő kinézetet képzeltem el a parknak. Én azonban az egész térnek a felújításáról beszéltem, nem csak a parkéról: épületestől, járdástól, villanydrótostól, közvilágításostól, újságosbódéstól, reklámtáblástól, parkostól, mindenestől a maga összességében. Ez az én magánvéleményem! Sajnos a Facebookon néhány ember által eltolódott a vita egy szűk és tévesen feltett részletkérdésre, mégpedig arra, hogy ki kéne vágni minden fát. Erről szó sincs, ez elképzelhetetlen számomra és annak is, aki ismeri a tevékenységemet az utóbbi tizenöt évből: én ennek pont az ellenkezőjéért harcolok mindig. De a főtér szerintem egy különleges és egyedi eset, ebből nekünk csak egy van, parkot lehet bárhol és bármennyit csinálni. Amondó vagyok, hogy néhány fát ki kellene vágni, rendezni kellene az összképet, de hogy melyiket és hányat azt nem tudom megmondani, nem is ennek latolgatása volt most a szándékom. Olyan fák vannak a régi központi parkban, amelyek nem városi környezetbe valók, mert túl nagyok, túl magasra nőttek, jól észrevehető, hogy a városban az utóbbi időben az új ültetésekkor már sokkal inkább urbánus környezetbe való, kisebb növésű fákat ültettek, mint amilyenek a Coposu sétányon, a Traianon, vagy az Avram Iancun vannak. Miután ebből az egészből vita lett és mindenki ötletelt, visszatértem a témára és szavazásra bocsátottam az elképzeléseket, a javaslatokat tíz pontban csokorba szedve. Ebben az volt benne, hogy mi mindent lehetne a régi főtéren csinálni: az épületeket rendbe tenni, a parkot átalakítani úgy, hogy kevesebb és alacsonyabb növésű fa kerüljön bele, nagyobb füves területek legyenek, hogy a sétányok legyenek egy szintbe hozva, újraburkolva és teljes mértékben akadálymentesítve, a szökőkutak legyenek átalakítva. Ezenkívül: a mindenféle légi kábeleket, átgondolatlanul kitett mindenféle bódékat, reklámtáblákat el kellene tüntetni, a forgalmat valamilyen szinten kellene korlátozni.

— De miért ne lehetne ezt nem a parkkal, hanem fordítva: az épületekkel és a többi egyébbel kezdeni? Legyenek először felújítva az épületek, kerüljenek a föld alá a kábelek, tűnjenek el a bódék, és azután álljanak neki a parknak.

— Arról sem volt szó soha, részemről sem, hogy a parkkal kellene kezdeni. A Szent László tér példája, amivel ez az egész elindult, szintén úgy néz ki, hogy Nagyváradon is felújították előbb az épületeket és csak azután a teret, amit én is teljesen logikusnak találok, csak a park felújítása teljesen értelmetlen lenne. Arról sem volt szó, hogy ezt most kellene csinálni.

— Hogyan fog folytatódni a főtér-felújítási elképzelése?

— Én ezt egyedül nem tudom folytatni, ez a városvezetés feladata, de szívesen részt veszek benne. Ha a város vezetősége majd úgy dönt, hogy ezt megcsinálja, akkor előbb készül majd egy látványterv. Ez a terv már magában foglalná azt, hogy mely részei lesznek lezárva a térnek az autós forgalom elől és hol lennének a parkolók, ami azt jelenti, hogy kitágul a tér. Akkor lehet majd meglátni azt is, hogy a tér egészéhez képest és a harmonikus összkép érdekében a park maga hogyan alakul.

— Az a véleménye, hogy a városi zöldövezetek nem teljes entitások, nincs meg a saját, természetes egyensúlyuk…

— Ez így van! Egy város egy épített környezet, amelyikben fel van borulva a természeti egyensúly. Ha ebbe az épített környezetbe behozzuk a természetet parkok, fasorok, kertek formájában, az folyamatos gondozást igényel, mert azokon a szűk helyeken, ahol lehetőséget kaptak kibontakozni, nincs lehetőségük megtartani saját természetes egyensúlyukat. Ezért a füvet nyírni kell, a bokrokat metszeni kell, bizonyos fákat nyesni kell. Illetve már ezeknek a zöld területeknek a kialakításakor is nagyon meg kell fontolni, mivel népesítik be ezeket, túl magasra növő fákat vétek házak, tömbházak közé ültetni. Természetvédőként azt mondom, hogy inkább egy szépen növő bokor, mint egy megcsonkított fa. Normális igénye az embernek, hogy szüksége van zöldre a városokon belül is, de ezek átgondolt telepítést és aztán folyamatos gondozást igényelnek.

Princz Csaba