Karrierépítés helyett a megélhetésért költöznek külföldre a fiatalok, Románia a negyedik helyen áll az uniós EURES adatbázisában regisztrált fiatalok számát illetően.

Akik elmennének, fő célterületük valamelyik fejlett nyugat-európai ország. A fiatalok körében leginkább Nagy-Britannia, Németország és Ausztria számít a legvonzóbb célállamnak, de Svájc, Ausztrália, Franciaország és Olaszország is számításba jöhet. Főleg azok gondolkoznak ezekben az országokban, akik rövidebb időre mennének el. Akik a végleges letelepedést tervezik, jóval több országot vesznek számításba. A kivándorlást tervezők között népszerű az Egyesült Államok és Kanada. A kivándorlók jelentős része nem a végzettségének megfelelő munkakörbe megy ki dolgozni, hanem bébiszitternek, pincérnek, árufeltöltőnek, futárnak. A kiköltözésük nem a karrierépítésről, hanem a megélhetésről szól. Sok olyan diplomás választja a határon túli boldogulást, akik mögött nincs erős, diplomás szülői háttér, akiknek nem tudtak segíteni az önálló élet elindításában, az itthoni álláskeresésben, egy diplomáshoz méltó élet kialakításában. A kiköltözéssel annyiban sikerül teljesíteniük a korábbi álmaikat, hogy anyagilag jobban élnek, de a társadalmi ranglétrán nem tudnak feljebb lépni.

Emellett van a kivándorló fiataloknak egy másik csoportja is, a jó családból származó, nyelveket beszélő fiatalok, akik a szakmájukban helyezkednek el külföldön.

Egyébként a közép-európai térségből főleg az orvosi, egészségügyi, informatikai és műszaki diplomával rendelkezők hagyják el az országukat: Romániából és Lengyelországból már milliós számban távoztak külföldre. A magyarországi TÁRKI idei kutatása szerint a migrációs potenciál 2012-ben 20 éves csúcson van; immár minden ötödik magyar felnőtt tervezi a külföldi letelepedést.

A romániai magyar kisebbség kivándorlása mindig is nagy probléma volt és az is maradt. A fiatal és tanult személyek többsége el szeretné hagyni az országot gazdaságilag fejlettebb régiókat választva. A felmérésekben megkérdezett egyetemisták vissza szeretnének térni ugyan, ami pozitív tény, csakhogy a kutatások azt bizonyítják, hogy a kivándorlók csupán kis hányada tér vissza az országba.

Olaszok, portugálok, görök is bajban

Nemcsak a romániai fiatalok küzdenek ezzel a helyzettel. A magyarországi, olasz, spanyol, görög és portugál fiatalok is tömegével hagyják el hazájukat. A spanyolok és a portugálok már Mexikóig, Mozambikig és Angoláig is hajlandóak elmenni a jobb életért. A felpörgött kivándorlás az EU-t is aggasztja, de a szabad munkaerővándorlás miatt nem tud beavatkozni. Az aggódó államok pedig eszköztelenek.

Andrea Ballarini egy jó nevű olasz egyetemen végzett közgazdászként. Vállalkozásba kezdett hazájában, de három éve, amikor az üzlettársával San Franciscóba repültek, hogy megnézzék a Szilícium-völgyet, úgy döntöttek, nem mennek haza. "Olaszországban minden nap úgy kezdődött, hogy sorra vettem a megoldandó problémákat. Itt azt kell csak átgondolnom, hogy mit akarok csinálni" - mondta a 32 éves férfi a Reutersnek. Az azóta saját internetes vállalkozását vezető Ballarini még a diplomás emigránsok első hullámába tartozott, azóta rengetegen követték a példáját, és óriási problémát okoztak ezzel Olaszországnak. Olaszország ezzel egyáltalán nincs egyedül, a kontinens talán legnehezebb gazdasági helyzetében levő görögökön kívül a portugálok és a spanyolok is bajban vannak. Az EurActiv nevű, uniós ügyekre specializálódott weboldal napokban közölt összeállítása szerint a spanyolok az 1939-es polgárháború óta nem láttak ilyen mértékű agyelszívást: a spanyol fiatalok 70 százaléka akar külföldre költözni az Eurobarometer felmérése szerint.

Az EU-n túl

A migráció egyre nagyobb mértékben lépi túl Európa határait is. Az Egyesült Államok vonzó célország, de a megcsömörlött diplomások már a volt gyarmatokon is új lehetőségek után kutatnak. A mexikói bevándorlási hivatal szerint tavaly az utolsó negyedévben több mint hétezer spanyol kért munkavállalási engedélyt, a portugálok pedig Angolában és Mozambikban próbálkoznak.

Az Európai Unió illetékesei felemás érzésekkel figyelik a jelenséget. Mivel a munkaerő szabad vándorlása az unió alapértékei közé tartozik, ezért Brüsszelben hivatalosan nincs probléma, sőt - mondják - mindez csak azt mutatja, hogy Európa működik. Azt viszont aggasztónak nevezik, hogy egyre többen hagyják el a kontinenst, mert nem Európán belüli munkavállalásban gondolkodnak.

Ami pedig az országok reakcióit illeti, ebben egyelőre a célországok jeleskednek: az Economist összeállítása szerint, amikor az euróválság kitört, a dél-európai államokban lévő, Németország által működtetett Goethe Intézeteket elárasztották a nyelvet tanulni akarók, az intézetek pedig érzékelvén az igényeket, Goethe Faustja helyett inkább a mérnöki és orvosi szaknyelvet kezdték oktatni. A nagy helyi cégek pedig, tartva a britek versenyelőnyétől, elkezdték erőltetni az angolt, mint cégen belüli munkanyelvet.

Az unió illetékesei, hogy az IT-s szakembereket Európán belül tartsák, márciusban ülnek össze. A tervek szerint elindítják a "Nagykoalíció a digitális állásokért" nevű programot, amelynek a feladata lesz, hogy egységesítse és országfüggetlenné tegye az IT-szektor képzéseit, bizonyítványait és a tudást körülíró szakkifejezéseket, hogy az üres pozíciók és az álláskeresők könnyebben egymásra találjanak.