Talán már én is elkaptam a "bezzegamiidőnkben" kórt. Érthetetlenül állok persze elotte és azt kérdem magamtól, hogy mi van velem, talán kicsit korán kezdem a nosztalgiázást. Az elején csak apró dolgok miatt szörnyülködtem, amikor egy 13 éves, magyar iskolában, magyar közösségben élő kislány következetesen írja egy közösségi oldalon, hogy "hujee". De ezen is túltett az a sokk, amely egy szórakozóhelyen ért szombat este kilenc óra után. Hat, talán 15-16 éves gyerek (három lány és három fiú) úgy szívta fel az orrán a drogot, mint én a levegőt. Közben nyakalták a sört és szívták a cigarettát. Megnyugtatólag hatott az egyik kislány vallomása: "Már leszoktam az öngyilkosságról." Erre innom kellett, és kortyoltam egyet az alkoholmentes sörömből, hiszen azt gondoltam, hogy a drog ilyen pozitív érzelmeket váltott ki belőle. De nem: két szívás között folytatta mély gondolatát. Szóval azért nem szokott már öngyilkos lenni, mert a szülei egyáltalán nem bántják, ha éppen nemi életet él, ha a fiú óvszert használ (a teljesség kedvéért sem fogom most idézni szó szerint a kislányt, mert a szavak nem tűrnek nyomdafestéket). Ekkor került vissza a poharamba az előbb kortyolt alkoholmentes sör. És hogy teljes legyen az örömük a fiataloknak, ezért a születésnapos (mert, hogy az egyiküket ünnepelték) kapott egy extra adag port. Persze az ajándékozó sem maradhatott bölcs mondás nélkül: "Alig várom a nyarat, minden nap be leszek tépve". Vajon én vagyok konzervatív? Vajon én, 32 évesen kellene nevelési tanácsokkal ellássak néhány intelligens szülőt, olyanokat, akik visszaküldik 15-16 éves lányukat az éjszakába szombaton 20 óra után, mert úgy találják, hogy túl korán ért haza?! Vajon én kellene megbüntessem azokat a szórakozóhely-tulajdonosokat és kiszolgálókat, akik csak azért szólnak rá a söröző, drogozó, cigarettázó gyerekekre, mert zajonganak, és így zavarják a szomszéd asztalnál ülőket?! Szólaljon már meg az a vészharang! Vagy szóljanak rám, hogy ne legyek konzervatív.

Pesek Attila