Bő tíz évvel ezelőtt, 2010. május 26-án fogadta el elsöprő többséggel, 98 százalékos támogatással az újonnan alakult magyar Országgyűlés az állampolgársági törvény módosítását, amely lehetővé tette a külhoni magyarság számára, hogy közjogi értelemben is a magyar nemzet részévé váljon. Azóta több mint egymillióan éltek az egyszerűsített honosítás lehetőségével, s közülük nagyon sokan Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának segítségével tették ezt — a munkából derekasan kivette a részét az elmúlt hét évben Mile Lajos főkonzul, illetve kiveszi most is, hiszen a főkonzulátus tevékenysége (legyen szó honosításról vagy kulturális események szervezéséről) a járványban sem szünetel.
„Ismervén a helyzetet, azt, hogy Szatmárnémeti is a magas fertőzöttségi szintű vörös zóna határán mozog, mintegy köszönésként azt kívánom: tudjuk mielőbb magunk mögött a járványt, s addig is vigyázzunk magunkra és egymásra!
Valóban, az egyszerűsített honosítás bő tízéves folyamat, és ez az évtized tömören összegezve sikertörténet. A mindennapokban természetesen mi is igyekeztünk könnyíteni az eljárás módszertanát (a főkonzulátus oldalán hamarosan ábrázoljuk, hogyan is zajlik, lépésről lépésre), és természetesen továbbra is ingyenes. Már nem azt várjuk, hogy ide jöjjenek az emberek — természetesen szeretettel várjuk a kedves ügyfeleket továbbra is a főkonzulátuson —, hanem mi megyünk hozzájuk a kihelyezett konzuli napok keretében, függetlenül attól, hogy nagy vagy kis településeken van erre igény, s értelemszerűen ezeken az alkalmakon nem csak kizárólagosan a honosítással foglalkozunk, hanem az útlevélkérelmek, anyakönyvi okmányok intézésével is — igyekszünk mindenben segíteni. Akárcsak az élet minden területét, a járvány a mi munkánkat is megnehezítette, a magas fertőzöttségi szintű, úgynevezett vörös zónába eső területekre nem tudunk házhoz menni, és kihelyezett konzuli napokat tartani, hiszen nem veszélyeztethetjük egymás egészségét, de a munkát folytatjuk — s ezúton is megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak az Eurotrans Alapítványnak, valamint a Demokrácia Központoknak, amelyek nagyban segítik munkánkat, s helyi szinten bármikor fordulhatnak hozzájuk az érintettek.
De mitől is aktuális most az egyszerűsített honosításról beszélgetnünk? A honosítás érzelmi mozzanata a közösséghez tartozás; egy segítő közösség tagjává válni jót tesz az ember lelkének. Jó magyarnak lenni — és hogy ez mennyire nem csak egy szlogen, azt mindennél jobban alátámasztja, hogy az emberek igénylik a találkozást a közösségi rendezvényeken (legyen szó magyar napokról, könyvbemutatókról, kiállításokról, koncertekről), hiszen nagy vagy nagyobb városokban is szórványban élnek (például a lakónegyedekben), és jólesik egy-egy rendezvényen, alkalmon érezni: ugyanahhoz a közösséghez tartozunk.
Persze van kimondottan gyakorlati hozadéka is a honosításnak, és ez a családtámogatási rendszer: az anyasági támogatás, amelynek keretében gyermekenként egyszeri 64 125 forint, ikertestvérek esetén gyermekenként 85 500 forint támogatást igényelhetnek, amennyiben a gyermek születését követő hat hónapon belül benyújtják a kérelmet. Erre a támogatásra jogosult minden édesanya, örökbefogadó vagy gyám, amennyiben a gyermek magyarországi anyakönyvezése megtörtént — az anyakönyvezésben pedig természetesen segít a főkonzulátus. Emellett ott van az életkezdési támogatás, a Babakötvény, amelynek keretén belül a Magyar Államkincstár nyit egy számlát a gyermek részére, amelyre 42 500 forintot helyez el, az összeg évente kamatozik, s ezzel a megtakarítással majd a 18. évét betöltött gyermek rendelkezhet.
Nem mellékes az sem, hogy aki magyar állampolgár (megkapta a honosítási okiratot, és letette az esküt), igényelheti a magyar útlevelet — azt az úti okmányt, amely idén is benne van az első vagy ha úgy tetszik, legerősebb tízben. Mint ismeretes, az erősség mértékét annak alapján határozzák meg, hogy az adott útlevéllel hány országba lehet könnyen vagy aránylag könnyen eljutni, lehetőleg vízum nélkül. Én azt gondolom, előbb-utóbb véget ér a járvány, és az emberek ismét útra kelnek, s nagy könnyebbség számukra, ha egy ilyen erős útlevél birtokában utaznak. De a gyakorlati hozadékok közé sorolom a magyar kormány Kárpát-medencei óvodafejlesztési programját is, bizony komoly előnyt jelent, ha jól felszerelt, korszerű bölcsődében, óvodában foglalkoznak a gyerkőccel. Mindezek mellett — bár némiképp 'köztes területnek' minősül — a vegyes házasságok esetében is ajánlom a honosítást, mert ezzel nem történik önfeladás, sokkal inkább szellemi, kulturális gyarapodás a gyermekek és a házasfelek esetében is. Igen, jó szívvel ajánlom mindenkinek, soha nem késő, éljenek az egyszerűsített honosítás lehetőségével!”

Előnyt kovácsolni a szükségből

Mile Lajos főkonzul célja már kolozsvári kinevezésének első percétől az volt, hogy minél színesebb és igényesebb kulturális élet legyen a főkonzulátuson, és hogy olyan kulturális eseményeket szervezzenek, ahol az emberek és a kultúrák találkozni tudnak. De mennyire magától értetődő feladat ez, illetve hogyan zajlik most, a koronavírus-járvány idején?
„Amikor hét évvel ezelőtt ide kerültem, úgy döntöttem, a főkonzulátuson belül létrehozok egy saját kulturális csoportot, a főkonzulátusok hagyományos felépítésétől egy kicsit eltérően. Ez a csoport az elmúlt évek során nem csak jól működött, de igencsak tartalmas, sok érdeklődőt vonzó eseményeket is szervezett, illetve szervez most is, ha nem is az eddig megszokott formában, keretek között, hiszen a járvány az életünknek ezt a szegmensét is felborította — viszont próbálunk a szükségből előnyt kovácsolni. Mondjam úgy: semmit nem adtunk fel, s amit csak lehetett, áttettünk online térbe, hiszen kultúraszervezési tevékenységünk eléggé elismert, és a kolozsvári kulturális élet egyik centruma a főkonzulátus, s azt találtuk ki, hogy online térben igyekszünk meghonosítani az eseményeket. Például a YouTube-csatornánk tízrészes rovatában (DUFART) keressük az átjárásokat a román és a magyar kultúra között, a két kultúra egymásra gyakorolt hatását; de említhetném a számomra különösen kedves Körültekintő rovatot is, amelyben a Nemzeti Összetartozás Éve kapcsán körbejárjuk a Kárpát-medencét kérdezz-felelekszerűen, a medence egyik helyszínéről bejelentkező kérdez egy teljesen más vidékről valót — s nagyon izgalmas dolog, ki milyen kérdést tesz fel, hiszen arra is rávilágít, mennyire ismeri például a vajdasági magyar a felvidékit.
Külön meg kell említenem a 30 éve szabadon emlékévhez kapcsolódó 89 blog — Mit jelent számodra a rendszerváltás? című versenyt, amellyel az általános és középiskolás diákokat céloztuk meg, egyrészt, hogy jobban megismertessük velük a rendszerváltás korszakát, másrészt arra voltunk kíváncsiak, ők mit tudnak arról az időszakról, hogyan látják az akkori eseményeket, családi, baráti történetek, megélések tükrében. Nagyon izgalmas dolog, és nagy érdeklődés is övezi, összesen húsz csapat, közel 90 diák nevezett be, s három csapat Szatmárnémetiből jelentkezett — az eredményhirdetésre várni kell, de annyit elárulhatok: veszteseket nem fogunk hirdetni.
Természetesen nagyon várjuk, hogy a személyes jelenlét visszatérjen, visszatérhessen kulturális tevékenységeink minden terén, de nem haszontalan ez a félpályás kényszerpihenő sem. Mint mondtam, igyekszünk a szükségből erényt kovácsolni, s amit lehet, az online térből majd továbbviszünk a személyes jelenlétes térbe is. Mély meggyőződésem: értéket teremteni a virtuális térben is kell, ugyanakkor szükség van egy kis időre, amíg kitapasztaljuk, megtaláljuk ennek a fajta értékteremtésnek és értékközvetítésnek a módozatait.”
Arra a kérdésünkre, hogy a járvány egy éve alatt mennyire lett más a főkonzulátus munkája, milyen új helyzetekkel vagy épp kihívásokkal találkozott, Mile Lajos elmondta, hogy újszerű az a nagyon sok, nem ritkán megdöbbentő élethelyzet, amivel most teljesen más kontextusban találkoznak. „Elég csak a gyakran változó határátkelési szabályokat említenem — rengetegen érdeklődnek, hogyan tudnak átmenni (ingázók, orvosi kezelésre szorulók, váratlan családi események miatt utazni kényszerülők stb.), természetesen ebben is az érdeklődők rendelkezésére állunk, és segítünk, amiben csak tudunk. Ha valaki két évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy maszkokat vagy egyéb védőfelszerelést, fertőtlenítőeszközöket viszek idősotthonba vagy bárhová, biztos csak nézek rá, és nem értem, mit akar. De ezt hozta az élet, azért vagyunk, hogy segítsünk, s ha a segítségkérés formái megváltoztak, akkor ezekhez a változásokhoz kell alkalmazkodnunk.”

Szabó Kinga Mária