Míg az ember úgy 10000 szagot tud megkülönböztetni, addig a gyakorlatlanok ezeknek maximum a felét tudják korrektül megnevezni. Gyakorlással ez az arány akár 98 százalékra is nőhet. Nagy a szagokkal kapcsolatban a személyes tapasztalatok szerepe.

Sokszor emlékeztetnek egy helyre, ahol a szag érződött, vagy egy tevékenységre, amikor ez a szag volt a levegőben, esetleg egy személyre. Az illatokon keresztül pedig az események is felidéződnek, sőt egy-egy illat egyértelmű érzelmeket válthat ki belőlünk, pont ennek a felidéződésnek a hatására. Gyakran különbséget tesznek egy implicit, preszemantikus és egy szemantikus szagemlékezet között. A preszemantikus emlékezet spontán a szaghoz kapcsolódó helyre vagy tevékenységre emlékeztet. Ez a vizuális rendszeren át történik: az ember szinte maga előtt látja a helyzetet, például a karácsonyt vagy az orgonaillattal telített szép tavaszi napos délutánt. Mivel a szaglókéregben nincsenek leképezve az egyes szagok, azért ezek a látottakhoz kapcsolódnak. A szag pontosabb meghatározásához egy második, verbális rendszerre is szükség van, ami névvel azonosítja. Tehát a szagélmények feldolgozásában különbség van a szemantikus és az implicit emlékezet között.

Emberben néhány kellemetlen szag védőreflexeket válthat ki, például hányást. A limbikus rendszerrel és a hipotalamusszal fennálló szoros kapcsolat különleges helyzetet hoz létre a tanulási folyamatokban: A klasszikus kondicionálási helyzetekben a kapcsolat még nagyon hosszú idő alatt is csak nagyon nehezen bomlik meg. Például így válthat ki hányingert az étkezés helyszíne, vagy a halszag még évekkel a romlott hal evését követően.