Szilveszter ünnepe (amely I. Szent Szilveszter pápáról kapta a nevét) sokáig ide-oda tolódott a nyugati kultúrkörben, volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, és volt, amikor előrecsúszott vízkereszt, illetve a három királyok napjára, január 6-ára. Csak néhány évszázada, 1691-ben, XII. Ince pápai döntésével rögzült megváltoztathatatlanul a jelenlegi dátumára. A szilveszteri (nem csak éjszakai) szokások legfőbb célja, hogy a következő esztendőre egészséghez, bőséghez, szerencséhez, boldogsághoz segítsék az embereket — s ilyenkor még a magukat babonásnak egyáltalán nem tartók is igyekeznek „betartani” egy-két hiedelmet.

Különösen fontos szerepet kapnak az e naphoz kötődő zajkeltő szokások, amelyek az ártó, rontó erőket tartják távol a háztól, eszközeik pedig igen változatosak, karikás ostortól a dudán, csengőn át a kolompig — kimondottan Erdélyben szokás az óév kiharangozása és az új esztendő énekkel, zenével való köszöntése; ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás, tűzijáték és sajnos az esztelen és féktelen petárdázás is… Szintén kimondottan erdélyi szokás a tüzeskerék-engedés: a szalmával betekert kereket meggyújtották, és legurították a domboldalról, különösen az erdélyi szászok körében népszerű mind a mai napig, akik úgy tartják, a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. Vidéken még ma is dívik, hogy újév napján a gyermekek csokorba kötött gyümölcsfaágakkal kopognak be a szomszédokhoz — az alma-, körte-, cseresznye- vagy szilvafagallyak ugyanis boldogságot, gazdagságot, egészséget és szapora gyermekáldást hoznak azoknak, akiket megpaskolnak a gyerekek az ágakkal. 
Sokan a mai napig hagymából jósolják meg ilyenkor a következő év időjárását: a félbevágott vöröshagymáról 12 réteget lehántanak — ezek jelképezik egyenként a hónapokat —, mindegyikbe szórnak egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvad, az a hónap csapadékosnak ígérkezik, ha azonban a só megmarad a hagymalevélben, akkor szárazságra lehet számítani.

Tyúkok, malackák, halak

Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, maradjon étel a hűtőben, kamrában és az asztalon is, s akkor az új esztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. De nagyon figyeljünk, milyen étel kerül az asztalra! Nem szabad baromfihúst enni (csirke, tyúk, pulyka, kacsa), mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket.
A hallal is óvatosan kell bánni, mert annak ellenére, hogy a folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje — ezen elv alapján a szatmáriak nyugodtan fogyaszthatnak halat is évváltáskor (arról nem szól a fáma, hogy a helyi folyóból kell kifogni. vagy megteszi a tengeri, óceáni hal is). Viszont süssünk hosszúra nyújtott és gazdagon töltött rétest, ezzel a boldog életet nyújtjuk hosszúra; vagy pogácsát — ezeknek azonban éjfél előtt el kell fogyniuk, különben nem jót, hanem rosszat hoznak. 
Együnk sok lencsét, babot, rizst vagy más szemes terményt, hogy a jövő év során soha ne ürüljön ki a pénztárcánk!

Kimondottan szerencsehozó étek a sült malac. Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét, a ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. De figyelem! A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek — szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat. Mindezen finomságok leöblítéséhez elengedhetetlen a pezsgő: a ma már a legtöbbek számára megfizethető nedű nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt — a luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az új év első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.

Pénz, szerencse és egy kis ólomöntés

Mindenki szeretne megfelelő anyagi biztonságban élni, ezért fontos, hogy szilveszterkor legyen egy vagy minél több nagy címletű bankjegy vagy bankkártya (amin van persze pénz is) a pénztárcában, kabátzsebben, mert a babona szerint az új esztendőben soha nem lesz kevesebb pénz nálunk, mint amennyi az évváltáskor volt. S ugyanilyen elgondolásból nem szabad ilyenkor kölcsön adni (egész évben hiányt fogunk szenvedni), de sepregetni és szemetet kivinni sem, vagy bármi egyebet kiadni a házból — azzal ugyanis a szerencsénket tennénk útra. Kicsit diszkriminatív, de az egyik legkomolyabban vett babona: újév napjának reggelén az első házba belépő (látogató vagy rokon) férfi kell legyen, mert az szerencsét hoz, a nő viszont szerencsétlenséget.
Szerencsét és sikert hoz a szilveszter éjjelén viselt piros fehérnemű is, és eleink úgy vélték: az év utolsó napjának álmai előrevetítik a jövőt, ezért a nagy mulatozás mellett érdemes hagyni egy kevés időt az alvásra is. 
Nagyszerű szórakozásként érdemes kipróbálni a régi praktikát: ólom vagy viasz segítségével próbálták megfejteni a jövőt: a felmelegített ólmot/viaszt hideg vízbe öntötték, s a kapott forma segítségével fejtették meg a jövő titkait — nevetéstől hangos, vidám pillanatokat szerez a furcsa formák beazonosítása.
Az év utolsó napjának jellegzetessége még az is, hogy ilyenkor szinte mindenki fogadalmat tesz, ki nagyobbat, ki kisebbet. Érdemes olyan dolgot megfogadni, amit legalább az új év első napján betartunk, így biztosan nem vesznek kárba az ígéretek.

Sárga bugyi, szőlőevés, vízöntés

Természetesen nem csak magyar nyelvterületen bővelkedünk évváltáskori babonákban és szokásokban — Dél-Amerikában például szintén nagy figyelmet fordítanak a fehérnemű színére: aki szerelmet szeretne találni, az vörös, aki pedig gazdagságra szeretne lelni, sárga (lehetőleg nap- vagy aranysárga) alsót húz. A kubaiak szilveszter napján minden kéznél lévő edényt teletöltenek vízzel, amelyet éjfél után kiöntenek az ablakon — ezzel kívánnak tiszta, sima lefolyású új évet. S akárcsak Spanyolországban, ők is szőlőt esznek éjfélkor, pontosabban minden harangkonduláskor bekapnak egy-egy szemet, hogy szerencsét hozzanak az új évre. Ha elszámolják magukat, balszerencse vár rájuk (már csak a félrenyelés miatt is).

Japánban újévkor gereblye segítségével húzzák be a szerencsét a házba, és a hagyományok szerint pontosan 108-at kongatnak a harangokkal — úgy tartják ugyanis, hogy 6 bűn van (a mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység), és minden egyes bűnnek 18 árnyalata.
Dániában ilyenkor — kis túlzással — fellendül a porcelánipar, ugyanis hagyományaik szerint a szomszédok, barátok ajtajában tányért kell törni, s értelemszerűen annak a családnak lesz a szerencséje az új évben, amelynek ajtaja előtt a legtöbb törmelék van. A svédek az új év kezdete előtt házi készítésű gyertyákat ajándékoznak egymásnak, ugyanis a hagyományok szerint a fény az öröm és a vidámság szimbóluma, a görögök pedig újév első pillanatiban felhúzzák az órákat, hogy szerencsét hozzanak a házba.
Angliában az óra első ütésére a házigazdának ki kell nyitnia a hátsó ajtót, hogy kiengedje az óévet, majd a 12. ütésre pedig beengedni az újat. S szintén az angolok szerint balszerencsét hoz, ha a következő évi naptárat idő előtt kiakasztják, legfőképpen, ha a jövő évi határidőnaplóba írnak.

Szabó Kinga Mária

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON!