Egy hét-nyolc éves gyerek megkérdezte a szüleitől: miért a gyerekeket ajándékozza meg a Mikulás? Nem könnyű kérdés ez egyetlen szülő számára sem, ilyenkor nagyon gyorsan kell olyan válaszokat adni, amelyek kielégítik a gyerek kíváncsiságát, nem veszik el a hitét, és amelyek hitelesek. Elgondolkodtam, én mit válaszolnék, ha egy kisgyerek megkérdezné ezt tőlem. Talán azt, hogy azért, mert a gyermek nyitott, és tud örülni az apró dolgoknak is. Közben úgy érzem, és azt tapasztalom, ma már elég kevés gyerek és felnőtt tud örülni az apró örömöknek. Hiányoznak azok az apró örömök az életünkből, amelyek nem a magányélményekből következnek, nem azokból nőnek ki, hanem úgy keletkeznek, hogy a gyerek és a szülő kölcsönös szeretetnyújtása találkozik. Ehhez nem kell sikerélmény, karrier, csak érzés és odafigyelés. Az a gyerek és az a felnőtt, aki tud örülni az apró dolgoknak, meg tudja őrizni gyermekkori álmait és a hitét. Ez az az álom, ez az a hit, amitől gazdagabb lesz a világ ebben az értékeket szétszóró és jelentéktelennek nyilvánító világban. Ha meg akarjuk magyarázni gyermekeinknek, hogy miért a gyerekeket ajándékozza meg a Mikulás, vissza kell emlékeznünk a gyerekkorunkra, amikor még valóban tudtunk örülni az apró ajándékoknak, amikor igyekeztünk becsben tartani az értékeket. Éppen ezért vigyáznunk kell arra, hogy megmaradjanak számunkra a tündérek, az angyalok, megmaradjon a Mikulás, a Jézuska és minden gyerekkori történet, amiben hinni tudtunk, amit átéltünk, mert csak ezeknek a birtokában tudunk hiteles választ adni gyerekeink kérdéseire. A Mikulás-várásban és megérkezésében, majd a későbbi örömökben és csalódásokban van valami, ami emlékeket idéz, a múlt hibáit elismerve nevel, és segít abban, hogy utódainknak segítséget nyújtsunk abban, hogy ne kövessék el ugyanazokat a hibákat. Ez az igazi ajándék, ezt kell elhozza a Mikulás. Elgondolkodtam: felnőttként tudom-e hinni, tágra nyílt szemekkel várni a csodát? A Mikulás ajándéka nemcsak gyermeki, hanem felnőtti öröm is. Együtt örül az ajándékozó és a megajándékozott. Nem szabad hagyni, hogy a gyermeki öröm felnőttkorban kihaljon, mert ha a felnőtt nem tud örülni a gyermek örömének, azt a gyerek hamar észreveszi, és meglazul benne a hit. Gyakran elmondjuk: olyan világban élünk, amelyben a gyermek túl gyorsan átrohan a mesék és az illúziók világán, túl korán találkozik a való világgal, amelyben minden irányból az anyagiak veszik körül. Ez a világ tele van veszélyekkel, a sérülések veszélyével. Olyan világ ez, ami nem igazodik hozzánk, hanem mi kell hogy megtaláljuk benne a tündéreket, az angyalokat, a mesehősöket, a Mikulást, a Jézuskát, álmainkat és vágyainkat.

Miért a gyerekeket ajándékozza meg a Mikulás? Mert ők hisznek benne. A felnőttek valamiért, valamikor elveszítették ezt a hitet. Pedig ennek a hitnek nagy szerepe van abban, hogy gyermekeinknek megadjuk a várt örömöt.