A férfiak grilleznek, a nők legfeljebb a salátát készítik a húshoz — az ismerős forgatókönyv eredete állítólag a kőkorba vezethető vissza — írja a hazipatika.com.

A Die Welt online kiadása szerint a 887 megkérdezett németországi lakos 92 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szeret-e grillezni. Csak grillfelszerelésre 1,1 milliárd eurót költöttek 2014-ben. Az is kiderült, hogy a grillezések kétharmadánál csak és kizárólag a férfi áll a sütőrács mellett. A megkérdezettek egyötöde mondta, hogy nőket is odaengednek a rostélyon sülő húsokhoz, és csak az esetek 7, azaz hét százalékában süt rendszerint a nő. Úgy tűnik, mintha a valódi "tűzhely" mellett a férfiak és nők visszaesnének a kőkorszakba - ezen még az egyenjogúságon alapuló partnerkapcsolat sem segít. Itt aztán a férfi kiélheti macsóságát, mintha mindez a génekben bújna meg. "A grillezés egy szerepjáték" - idézi a lap Sacha Szabo szociológust. Ez tulajdonképpen egy olyan helyzet szimulációja, ami a mindennapokban már nem létezik. A grillezés a szociológus szerint arra szolgál, hogy az emberek egy pillanatra elfeledjék mindennapi gondjaikat. A sütögetés sokféle szempontból alkalmas erre. A tűz például ősidők óta mitikus jelentőségű. Az ember körülbelül egymillió éve használja saját céljaira a tüzet. A tűznél "jönnek össze" az emberek. Alighanem a tűz mellett fejlődött tovább az ember nyelvi kommunikációja - miközben természetesen akkoriban az ételeket is ott készítették. Sokáig így maradt ez: még a 20. század elején is "nyílt lángon", azaz konyhai tűzhelyen főztek a németek, az asztal körül pedig összegyűlt a nagycsalád. A szociológus szerint a grillezés nemcsak egy "kulináris regresszió" (visszaesés) a civilizáció előtti korokba, hanem a nemek szociológiája szempontjából is visszalépés, méghozzá szándékos. Ellentétben a valóságos életével, a férfi szerepe ilyenkor nem másoktól függ. Aki a tűznél áll, az osztja el az ételt. Aki az ételt osztja, az "hordja a nadrágot" - ez teszi a grillezést ennyire vonzóvá.